Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 21. szerda (108. szám) - Az ügyészség 2014. évi tevékenységéről beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1443 ELNÖK : Most Gúr Nándor jegyző úrnak adom meg a szót. GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Főügyész Úr! A le gkomolyabban mondom még egyszer, nagy tisztelet azoknak az embereknek, mindegy, hogy ügyészről, alügyészről, fogalmazóról, bármilyen alkalmazásban lévő emberről van szó, aki tisztességgel a bűnt üldözi, a legnagyobb tisztelet. De azt is hozzá kell tennem, hogy akik viszont politikai hatalmi célokat szolgálnak ki, azoknak nem jár tisztelet. Remélem, főügyész úr úgy gondolja, ahogy én is és ahogy sokan ebben az országban, hogy nem politikai hatalmi célokat kell kiszolgálni. A bűnt kell üldözni, ebben kell tis ztességgel eljárni. TuriKovács Béla gondolataival nem vitatkozom, mert én is így látom. Én is úgy látom, hogy mindenkivel szemben természetszerűleg, aki bűnt követ el, tisztességtelenül lép fel, el kell járni. De mint ahogy már ma erről többször szó esett , az egyenlő mérce alkalmazása egy szükségszerű feltétel. Nem jó, főügyész úr, nem jó, hogyha az elfogultság vádjával lehet illetni a főügyészség bármely vezető tisztségviselőjét. Nem jó, hogyha részrehajlással, nem jó, hogyha kettős mérce alkalmazásával, nem jó, hogyha pártatlansággal lehet „megvádolni” bárkit. Ez nem használ senkinek, ez nem jó az országnak, ez nem jó az embereknek. Nem akarok olyan példák sokaságába belemenni, amelyek egy jelentős hányada elhangzott ma itt a Parlament falai között, akár Bárándy képviselőtársam, akár Harangozó Gábor képviselőtársam részéről. De hát odáig eljutni, hogy egyszerű polgártársainkat, mindennapjaikat élő polgárokat rabosítani egy olyan történet kapcsán, mint amiről szó esett, miközben szerintem lenne tennivaló má s felületeken, ez egy kicsit visszásnak, disszonánsnak tűnik számomra, nem kicsit, hanem nagyon is. A TuriKovács képviselőtársam által elmondott dolgokhoz csak annyit szeretnék mondani, hogy bár ő jó értelemben vetten prejudikált, de elmondta azt, hogy a főügyész úrnak mit kell tennie majd a válaszában vagy nem kell foglalkoznia az egyedi felvetett ügyek kérdéskörével. Én azt szeretném mondani, hogy a parlament nem színház. Az nem arról szól, hogy bejövünk, meghallgatjuk, hogy a főügyész milyen előadást ta rt, majd utána tapsolunk. Nem! Szerintem a parlament pont arról szól, hogy ismerve mindazt, amit önök a Ház falai elé terjesztenek, amellett vagy mindazzal együtt kérdezhessünk is, akár véleményt is alkothassunk. Még az is lehet, hogy hibázunk adott esetbe n. Még az is lehet, hogy a véleményalkotásunk nem minden apró mozaikjában állja meg a helyét, mert nem látunk mindent. De ne vegyék el vagy ne akarják elvenni annak a lehetőségét, hogy ilyen értelemben akár megfogalmazzunk álláspontokat, akár kérdéseket te gyünk fel az önök számára. Mondom még egyszer, megtisztelő volt számomra és mindegyikünk számára az, hogy ön ígéretének megfelelően annak idején válaszolt. December 12én itt voltunk, ön meg valamikor februárban, márciusban, nem emlékszem pontosan, de kora tavasszal válaszolt. Megtisztelő. Megtisztelő, de szerintem ez nem elégséges. Ez egy szükségszerű, de nem elégséges feltétel ahhoz, hogy úgy lehessen működni, amit az előbb mondtam, hogy a pártatlanság érvényesüljön és sok minden egyéb más. Amiről még sze retnék szólni: szerintem mindenkit megillet úgymond a törvény előtti egyenlőség, mindegy, hogy politikai szerepvállaló vagy nem, mindegy, hogy fideszes vagy éppen ellenzéki, akár politikus, akár a mindennapjait élő magánember. (15.40) De az az érzet, és ne m csak bennem alakult ki, főügyész úr, hogy nagyon sok esetben ez nem így működik. Nagyon sok esetben az elfogultság jut érvényre, a végeredmény ezt támasztja alá. Mondtam önnek konkrét példát is, akár a miskolci ügyek tekintetében, akár más ügyek vonatkoz ásában. Azt mondják sokan, és úgy érzi az ember adott esetben saját maga is, hogy egyszer információkat szivárogtatnak ki, csepegtetnek, másszor meg arra hivatkoznak, hogy folyamatban lévő ügyről nem adnak tájékoztatást. Mikor van az egyszer és mikor van a másszor? Eddig úgy olvastam, és próbálok nem szelektíven olvasgatni, hogy az egyszer akkor van, amikor az a
