Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 3. csütörtök (95. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - HARRACH PÉTER (KDNP):
15 Ausztriába dolgozni járó emberek több órát fognak állni a határon. Ha mi nem védjük meg Schengent, helyettünk nem védi meg senki ezek szerint, és akkor Schengent velünk szemben fogják majd érvényesíten i. Ehhez kérem a mérlegelésüket, a higgadtságukat és a józanságukat, nem vitatva az emberiességi kötelességeinket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : „Az évszázad kihívása” címmel a KDNP képviselőcsoportjából Harrach Péter frakcióve zető úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, frakcióvezető úr! HARRACH PÉTER ( KDNP ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nekem is az évszázad kihívásáról kell most szólnom, talán néhány olyan szempontot is megemlítve, ami az okokra is fel hívja a figyelmet. A magyar emberek elsöprő többsége azt kívánja a parlamenttől, hogy ezt a vészhelyzetet gyorsan és hatékonyan kezelje. Természetesen, amikor az okokat keressük, akkor vannak középtávú és hosszú távú feladataink is, amit nem mi magyarok, h anem az európai kultúra többi tagállama és nemzete együtt tud csak megoldani, de először talán ezt a jelenlegi helyzetet néhány gondolattal hadd elemezzem. A határainkon egy olyan tömeg jelent meg, amelyik képtelen integrálódni, és az integráció szándéka s incs meg benne; ez a probléma gyökere. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) A másik: persze, nézzük meg azokat a képeket, amelyeket a média állít elénk, mert a kérdés nem úgy merül fel, hogy emberiesség vagy önvédelem, hanem emberiesség és önvé delem, mert ott van a vízbe fulladt gyermeknek a képe, és mellette ott van annak a terrorcselekménynek a képe, amit azok követtek el, akik ma a nyugateurópai országokban, egy nem integrált körülmények között, hanem egy monokulturális tömbben élő személyek voltak. Tehát emberiesség és önvédelem. Persze, felmerül rögtön a kérdés, hogy kik tudnák megoldani ezt a súlyos problémát. Nyilvánvaló, ma már többször elhangzott, ezt az európai vezetők képesek. De mi a probléma náluk? Én nem osztom azok véleményét, aki k tudatosságra gondolnak, én azt mondom, hogy ez tehetetlenség, márpedig a tehetetlenség az ő hozzáállásukból, vagyis eszmeiségükből fakad. Az a multikulturális társadalomba vetett hit, liberális dogma, amit ők vallanak, régen megdőlt. Ilyen jellegű bevánd orló tömeggel kapcsolatban ezt értelmetlenség említeni, mert lehet multikulturális társadalom az Európában évszázadok óta élő nemzetek között, de nem lehet egy idegen kultúrából, egy egészen másfajta és minden mással szemben intoleráns világot képviselőkke l egy olyan társadalmat építeni, ami egy integrált társadalom. Engedjék meg, ha már az okokra hivatkoztam, akkor ennek két szintjéről is szóljak valamit. Azokban a kibocsátó országokban - Irak, Szíria , ahol ma olyan állapotok vannak, ahonnan menekülnek a z emberek, esetleg meg kellene nézni, hogy vannake nyugati országok, akik ennek előidézésében részesek voltak, de ezeket az országokat éppen a globális együttműködés eszközével kényszeríteni kellene arra, hogy emberi körülményeket teremtsenek. Tehát a kib ocsátó országokban békét kell teremteni. A másik ezzel kapcsolatos megoldás, hogy a szomszéd országokban, akik képesek az azonos kultúrából származó menekülteket befogadni, ahogy be is fogadják őket, hiszen millió számra vannak már ott menekü ltek, ezeknek meg kell adni azt a segítséget, amivel képesek ezt a feladatot elvégezni, hiszen a probléma gyökere abban van, hogy a két kultúra között akkora különbség van, hogy Európa maga nem képes ezt a feladatot ellátni. Tegyünk azért említést néhány m ondatban arról is, hogy milyen, ennél sokkal mélyebb okok is játszanak közre, amiket már nehezebb befolyásolni, de a befolyásolás szándéka nincs is meg. Gondoljunk csak arra, hogy milyen demográfiai feszültség van: Európában vákuum, túlnyomás pedig a KözelKeleten, ÉszakAfrikában és KözépAfrikában, és ez a kettő kiegyenlítődni akar; ez ellen is kell valamit tenni. Vagy az éghajlatváltozás, Afrikában a vízprobléma; vagy a gazdag