Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 20. kedd (107. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
1290 teljesítés előtt az egyéni teljesítés volt, amely a legkevésbé sem hozta a hozzáfűzött reményeket. E gyszerűen azért, mert a magyar adózási fegyelemben, hogy mondjam, ezeknek a költségeknek a csökkentésében voltak a vállalkozók érdekeltek, a hulladék meg odakerült a kommunális lerakókba, és bizony nem szolgálta a termékek újrahasznosítását ez a rendszer. Kepli Lajos képviselő úr ennek kapcsán, meg szinte az ellenzék valamennyi szereplője szót emelt a környezet ügyének mellőzöttségéről, és ezt általában mindig az intézményrendszerhez társítják. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért maradjunk annyiban, hogy a mi nisztérium, a hatóságok, azok nem valami célként jelennek meg a környezet ügyében, hanem eszközök. Eszközök arra, hogy még nagyobb figyelmet, még nagyobb forrásokat fordítsunk a környezetügyre. A számok viszont egészen mást mondanak az elmúlt időszakra v onatkozólag, a legkevésbé sem arról szólnak, hogy a környezet ügyére Magyarország, a magyar kormányzat kevesebbet fordítana. A környezet ügye horizontális kérdés, szinte minden tárcánál megjelenik. Megjelenik az ipari tevékenységnél, az építőiparnál, az ok tatásnak is van környezetvédelmi aspektusa vagy éppen a mezőgazdaságnak, a közlekedésnek. Tehát nem hiszem, hogy lehetséges olyan tárca létrehozása, amely valamennyi környezetvédelmi kérdést magában foglalja. Viszont a környezetügyért felelős Földművelésüg yi Minisztérium energiát fordít arra, hogy a többi tárcánál meglevő környezetügyi elemeket is értékelje, és ezt teszi például a beruházások tekintetében is. Így hadd osszam meg önökkel annak a vizsgálódásunknak az eredményét, amelyet a Herman Ottó Intézet állított össze, hogy az elmúlt európai uniós ciklusban 2300 milliárd forintot fordítottunk környezet- és természetvédelemre. 2300 millárdot! Irdatlan nagy összeg. Mert itt természetesen nemcsak a mi tárcánkhoz vagy a fejlesztési minisztériumhoz rendelt for rásokat kell nézni, az adott operatív programokat, hanem éppígy a határon átnyúló programokat, a LIFEprogramot vagy éppen vidékfejlesztési programban levő elemeket is. Nos, nézzük meg, hogy a leértékelődését követően, ahogy önök mondják, mellőzöttségét kö vetően mennyit fordítunk ezután erre a területre. Nos, a következő időszakban ez 2800 milliárdra nő egyszer, tehát éppígy a határon túli programokkal, a LIFEprogrammal, vidékfejlesztési programmal együtt, és épp a vidékfejlesztésnél, a közös agrárpolitiká nál levő kötelező elemekkel, a zöldítés kapcsán ez például a SAPS területalapú támogatáshoz kapcsolt, a természetvédelmi, környezetvédelmi előírások betartásához kapcsolódó kifizetésekkel újabb 740 milliárddal; összesen 3540 milliárd lesz olyan forrás a mo st induló európai uniós időszakban, amely a környezet- és természetvédelmet szolgálja. (11.20) A felszólalásokban, részben idetartozóan, de megjelent az égessünk vagy ne égessünk, legyene termikus hasznosítás a hulladékgazdálkodásban kérdéskö re. Ennél az ügynél óvnék mindenkit attól, hogy ezt doktriner módon közelítsük meg. Magyarán azt mondjuk, mint egy axiómát, hogy ez 50 éves technológia. Igen, 50 évvel ezelőtt, valóban, ha azt a technológiát nézzük, az már 50 éves, de ahogy az egész hullad ékgazdálkodás egésze fejlődött, így a termikus hasznosítás is. Magyarországon egyébként - válaszolva Kepli képviselő úrnak - a környezettudatosságot mutatja az, hogy például csökken a hulladék mennyisége, és kifejezetten, bár a lerakott hulladék nagysága m essze magasabb még mint az európai fejlett országokban levő, nyugateurópai országokban levő, de az is csökkenő tendenciát mutat, nyilvánvalóan ennek a kezelése a termikus hasznosítás nélkül megoldhatatlan lesz. És egyébként a nemzetközi tapasztalatai is a zt mutatja, hogy legkevésbé sem tartják károsnak a környező országokban. Lengyelországban például öt ilyen újabb égetőt fognak építeni az elkövetkező időszakban, de Litvánia is tervezi a megvalósítását. Ugyanis azt a kérdést kell feltenni a hulladékgazdálk odás során, hogy egy erős szelektálást követően mit tegyünk a vegyes hulladékkal. Vajon annak további hasznosításának hol vannak a korlátai? Nyilván mindent lehet hasznosítani. Előveszünk egy tejfölöspoharat, annak a teteje alumínium, az fém. Benne, ha azt kimossuk, biológiailag lebomló. Jé, műanyagban van az egész, az meg műanyag, sőt egy papír is van arra, az árcímke, az meg papír. Senki sem gondolja komolyan,
