Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 19. hétfő (106. szám) - A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2014. évi egységes költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - LUKÁCS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1219 nem létezik , és meg kell szüntetni a párhuzamosságokat, és ugyanazokat az érveket sorolták fel, amit már másfél évvel ezelőtt állí tólag megszüntettek. Ehhez képest irtózatos mennyiségű pénz folyik bele mind a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságba, mind pedig ezekbe a médiumokba, ugyanakkor ezeknek a médiumoknak a teljesítménye minimum megkérdőjelezhető. Ha azt a teljesítményt vesszü k persze, ami a kormányzat célja, és amit az NMHH és a hozzá tartozó médiumok kiszolgálnak, mégpedig azt, hogy politikai befolyás alatt kormányzati propagandát fejtsenek ki, akkor ebből a szempontból rendben van a tevékenység. Ha klasszikusan egy közteleví ziót, közmédiát nézünk, és egy független, mindenki számára egyenlő jogokat biztosító médiahatóság az igényünk, akkor ezeknek a feltételeknek sem a hatóság, sem pedig az általa ellenőrzött médiumok nem felelnek meg. Ehhez képest az elmúlt években a hatóság és a hozzá tartozó médiumok 600 milliárd forintot költöttek el az adófizetők pénzéből. És hogyha a jövő évi költségvetést is megszavazzuk, és megszavazzák azt is, hogy 47 milliárd forint hitelt átvállaljon a költségvetés, akkor ebben a hat évben közel 700 milliárd forintot fogunk fordítani ezekre a televíziókra és az NMHHra. Az is elhangzott itt, hogy milyen jó, hogy 20 emberrel kevesebb dolgozik az NMHHnál, mint dolgozhatna, és ezért van néhány millió forint megtakarítás , csak az nem hangzik el, hogy mihez képest, mert egyébként a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál egy évben csak a bérjellegű kiadások meghaladják a 8 milliárd forintot. A 8 milliárd forintot! Nem vagyok abban biztos, hogy személyi jellegű kiadásokban is 8 milliárd forintot kellene költenünk arra a hírközlési hatóságra, amelyik nem látja el a feladatát, hanem politikai befolyás alatt áll, illetve ő maga is politikai befolyást gyakorol az alatta lévő médiumokra. Azt hiszem, hogy azok az ügyek, amelyek a közmédiumoknál előkerültek, az átalakításnál meglévő ügyek, azok a külső gyártású műsorok, amelyekre százmilliókat és milliárdokat költött el a közmédia, olyan műsorokra, sorozatokra, külső gyártású produkciókra, amelyek gyakorlatilag nem produkáltak nézet tséget, és ehhez képest 800900 milliót, 1 milliárdot, volt olyan műsornap, műsorfolyam, ez az „Itthon vagy! Magyarország, szeretlek!”, a nemzetközi hírű televíziós mogul, Rákay Philip ötlete volt, ez az egy napja a Magyar Televíziónak egymilliárd forintjá ba került az adófizetőknek, és a nézettsége tulajdonképpen kimutathatatlan volt. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak ehhez egy szava nincs, szó nélkül tudomásul veszi ezeket az ügyeket. Vagy az, hogy Kovács Ákos, udvari zenész 28 millió forintért tal álta ki azokat a szignálokat, amit egy ügyesebb nagycsoportos gyerek egy xilofonon bármikor lejátszik, egy nem túl tehetséges óvónő vezetésével, erre maguk 28 millió forintot fizettek ki. Tudják, hogy ez mi? Bűncselekmény. Bűncselekmény. És ha azt gondoljá k, hogy soha senki nem fogja ezt magukon számon kérni, akkor végtelenül nagy tévedésben vannak. (Novák Előd: Így van!) Ha azt gondolják, hogy ezt a pofátlanságot, amit önök médiahatóságnak neveznek, amelyben két kézzel szórják a pénzt, amiben Fábry úr 1,1 milliárd forintot tud kapni a műsorára, aztán majd a következő évben még 500 milliót, akkor azt gondolom, hogy tévedésben vannak. Hölgyeim és Uraim! Nem is beszéltünk arról, amikor itt megtakarításokról van szó, az úgynevezett negyedik mobilszolgáltató ügy éről, amely teljes mértékben kudarcot vallott. Nem lett negyedik, állami mobilszolgáltató, ezzel együtt ez az egész kis történet, ez a kis kaland, ami a negyedik mobilszolgáltató létrehozása körül zajlott, 41 milliárd forint kárt okozott a magyar költségve tésnek. 41 milliárdot. De negyedik mobilszolgáltató nincs, a pénz viszont eltűnt. Ehhez sem volt egy szava sem az NMHHnak. Szóval, független hírszolgáltatásról és független közmédiáról beszélni abban az országban, ahol a Távirati Iroda, a nemzeti hírügynö kség megteheti azt, hogy olyan belső szabályozást hoz, amely azt mondja ki, hogy ha a Magyar Távirati Irodát vagy egyébként a közmédia bármely más szereplőjét negatív módon említik vagy vele szemben kritikát fogalmaznak meg, akkor ő a saját hatáskörében eg ész egyszerűen megtagadja, hogy erről a hírről beszámoljanak, mert az őket nem jó fényben tünteti fel.
