Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 12. hétfő (105. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - NAGY ISTVÁN (Fidesz):
1105 van földbérletre vagy földtulajdonszerzésre, részletfizetésre lehetőség. A telepítés célja az volt, hogy a szegény családokat jobb életkörülményekhez juttassák, másrészt a ritkán lakott területeket benépesítsék. Az ország legritkábban l akott területe az 1930as években Moson megye volt. Míg az országos átlagos népsűrűség 94 fő volt, Moson megyében 40 fő volt négyzetkilométerenként. Jelképszerűnek érzem, hogy pontosan 75 évvel ezelőtt gördült be a böszörményiek vonata, hogy arról lemálház va Rónafőpusztára szekerezzenek, s foglalják el házaikat, vegyék birtokba az új hazát. S még inkább meghat, hogy 75 évvel ezelőtti elődeim, a Földművelési Minisztérium telepítési osztályáról vitéz dr. Vass Elek minisztériumi osztályfőnök és dr. Hajdu Istvá n miniszteri osztálytanácsos aktívan közreműködött az áttelepítésben; s hogy a magyaróvári állomás fogadóbizottságában is jelen volt a minisztérium képviseletében Koszta Ferenc dr. telepítési forgalmazó. „Különvonattal érkeztek a telepesek a vasút elnökiga zgatóságának megértő támogatásával. Felvirágozott kocsik hozták őket hétfő óta a messze Nagyalföldről.” - írta a korabeli Mosonvármegye, amelyik „Megszállották a hajduk Rónafőt” címmel közöl kéthasábos írást a címlapon. S Ruff Andor, a lap főszerkesztője, aki maga is ott volt a fogadóbizottságban, így folytatja: „Az érkezők szemeiben még ott csillogott a búcsúzás könnye, hisz őseik rögeitől szakadtak el, de már ott csillogott szemükben, ott nevetett ajkukon az új élet bizalma és reménysége is.” Magyarország rossz birtokmegoszlásából számtalan probléma fakadt, nem meglepő, hogy az akkori kormány megpróbált ezen a helyzeten valamelyest javítani. Az ellentmondások feloldásának egyik lehetséges megoldásaként kínálkozott, amikor 1936ban a parlament többsége, Dar ányi Ignác „földmívelésügyi miniszter” előterjesztésében elfogadta azt a törvényt, amely a telepítésekről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről rendelkezett. A törvény céljának megvalósítására létrejött egy telepítési alap, amely a földmívelésügyi mi niszter kezelése alá tartozik. A telepítési alapból fedezi az állam az ingatlanok megszerzésének költségeit, ebből nyújt a birtokszerzők részére építési kölcsönöket, fedezik a műszaki és igazgatási munkálatok, különböző beruházások költségeit. Ennek a prog ramnak a keretében kerültek végül Rónafőre böszörményiek. Hogy miért pont onnét? Ennek Csizmadia Károly református lelkész a tudója, akinek elbeszélése szerint: „Felutaztam Budapestre a Földmívelésügyi Minisztériumba, és a telepítési osztályon dr. Vass Ele k tanácsosnak elmondtam, hogy Rónafőn van eladó birtok, közel a nyugati határhoz. Alkalmas lenne telepítési célra. Magyar családokat lehetne a birtokra telepíteni.” Csizmadia Károly munkája során kapcsolatba került a hajdúböszörményi születésű Kovács Péter rel, aki ebben az időben a Keresztyén Ifjúsági Egyesület országos titkára, külföldön is elismert képviselője volt. Kovács és Csizmadia közös erővel láttak hozzá a nem kis feladathoz. A KIEtitkár böszörményi származása miatt esett a választásuk a hajdúsági városra, a szervezőmunka pedig mihamar elindult. (18.20) A minisztériumból 1940. április 3án Szalay Jenő jogtanácsos a következő telefonrendeletet adta le: Hajdúböszörmény városából 5060 családos embert akarnak áttelepíteni Rónafőre, az érdeklődők folyó hó 6án reggel 8 órára a városházára összehívandók. A jogtanácsos pedig április 5én Hajdúböszörménybe fog utazni, hogy másnap tájékoztassa a lehetőségekről az az iránt érdeklődőket. A hirdetményben közölték még, hogy mi mennyibe fog kerülni. A korabeli d okumentumokból és visszajelzésekből kiderül, hogy a hajdúböszörményi telepesnek jelentkezők többsége rendelkezett házzal, szántóval, lóval, tehénnel. Áprilisban úgynevezett „földkóstoló bizottság” érkezett Rónafőre Böszörményből, s annak tagjai megállapíto tták, hogy alkalmas a felajánlott terület benépesítésre. A Földmívelésügyi Minisztérium nyilvántartása alapján összesen 72 böszörményi lakos kérte, hogy áttelepülhessen ide. Az első telepescsoport áttelepülése
