Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 29. hétfő (91. szám) - Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvénynek az állami vagy önkormányzati vagyon gyarapításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
735 kormány dönt, a miniszter végrehajtja. De még fontosabb tudni azt, hogy mindezt az alapján az állami vagyon védelméről szóló törvény alapján, amely rendkívül szigorúan meghatározza, hogy milyen fe ltételek mellett lehet egyáltalán szóba ejteni azt, hogy állami vagyont adjunk el. Egyébként hogyha, mondjuk, az államháztartási körön belül tartjuk az állami vagyonelemet, akkor pedig nem értem a rettegésnek az okát, mert hogyha az állam ingyenesen megfel elő korlátozással átadhat önkormányzati tulajdonba állami vagyont, akkor a megfelelő korlátozás pont azt jelenti, hogy, kedves képviselőtársam, ne az legyen a buli, ami annak idején a Kopaszigát kapcsán a Molnár Gyulával volt, a Leisztinger nagyon közeli, jó ismerősével kapcsolatban, biztos emlékszik rá: Újbuda kiharcolta az államtól az ingyenes vagyonátadást. Mit tesz a véletlen? Az állami vagyon igen rövid időn belül Leisztingerhez került, aki viszont egy portugál befektetőnek adta el, na, ott már aranyá ron, de pénzt meg nem látott senki. Tudom, hogy ezt a rendszert nosztalgiával nézik a szocialisták, hogy hú, mikor még a hőskorban ilyen óbudai hengermalomügyleteket lehetett az állami vagyon rovására elkövetni, az milyen jó világ volt - mi teljesen máshog y gondolkodunk erről, teljesen máshogy gondolkodunk erről. Ráadásul amúgy ez a módosítás, amit a képviselőtársaink előterjesztettek, külön nem is erről a kérdésről szól, hanem arról, hogy az önkéntesnek mondott nyugdíjbiztosítási pénztáraknak a fennmaradó vagyonát egyébként vagyonelemenként lehet hasznosítani. (23.10) Tehát nem is az állami vagyon általános felhasználásáról meg a vagyonkoncentrációról, hanem arról, hogy egyébként maradtak vagyonelemek, és adott esetben ezzel lehessen valamit kezdeni, ami ér telmes, önkormányzati tulajdonba adni, mert ha visszaemlékszik képviselőtársunk, akkor bizony ennek az egész rendszernek a felszámolása kapcsán kiderült, hogy az önkéntes nyugdíjbiztosítási pénztáraknál nyilvántartott vagyonelemek a töredéküket érik, de az oknak a hasznosítása is rendkívül nehéz. Ezeknek az elrendezéséről van szó, nem másról. Tehát tetszett a stílusa is a hozzászólásnak, hogy bele sem mernek gondolni, hogy itt milyen hatalomkoncentráció van. Ne gondoljon bele, mert nem Lázár János, nem hatal omkoncentráció, nem az állami vagyon korlátlan elherdálása. Tudom, hogy nehéz ezzel megbirkózni, ráadásul ez csak egy konkrét szelet, és még egyszer mondom, Lázár János és Seszták Miklós nem keverendő össze, mint ahogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő sem a M agyar Fejlesztési Bankkal. Üssön szöget mindig a képviselőtársam fejébe, hogy hoppá, melyik államtitkár van itt, abból nagyjából már be lehet lőni, hogy vajon melyik minisztériumhoz tartozhat a kérdés, hacsak nem nyúl mellé nagyon a kormány. De most ebből a szempontból meg szeretném nyugtatni, nem nyúlt mellé. Ezért van az, hogy Seszták Miklós úr egyik parlamenti államtitkára, Fónagy János ül itt a vitában. Egyébként pedig azt külön szeretném kérni, hogy ezt a dolgot támogassák, mert ha ez a törvénymódosítá s nincs, akkor szemben az ön víziójával, az ágazati miniszter nem fog tudni önkényesen dönteni arról, hogy ideoda teszi a vagyonelemeket, hanem felhatalmazás nélkül még a kormány sem tud dönteni róla, és akkor egész egyszerűen még annyira sem tudjuk haszn osítani az egyébként fölöttébb vitatható hasznosságú vagyont, mint amennyire tehetnénk. Tehát szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK : Most megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak. GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha cinikus akarnék lenni, akkor kezdhetném úgy, hogy tuszi, muti, hutyi (Kósa Lajos közbeszól.) , de nem kezdem így - tudja, érti. (Kósa Lajos: Könnyű annak, aki sohasem hibázik!) Nem, csak azért mondom képvise lőtársam, hogy ha cinikus akarnék lenni; nem, nem akarok az lenni. Véletlenszerűen sem akarok az lenni. Nem tévedés volt a részemről, nem.
