Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 29. hétfő (91. szám) - Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény és a közfoglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója:
708 törvény és a közfoglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 4451. számú törvényjavaslat első részével, az első negyven paragrafusával, az anyakönyvezési eljárással foglalkozott. Erről szeret ném a bizottságunk véleményét ismertetni. A Magyarországon élő nemzetiségeket nevesítetten, direkt módon a törvényjavaslat 15. §a említi, mely szerint az Atv. 46. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „Nemzetiségi családi név, valamint a ne mzetiségi utónévjegyzékben nem szereplő nemzetiségi utónév anyakönyvezhetőségéről az érintett országos nemzetiségi önkormányzat állásfoglalása az irányadó. Az érintett országos nemzetiségi önkormányzat állásfoglalását a megkereséstől számított 30 napon bel ül adja meg. Azt az utónevet, melynek bejegyzését az érintett országos nemzetiségi önkormányzat jóváhagyta, a nemzetiségi utónévjegyzékbe fel kell venni.” Ez a módosítás egyrészt a nemzetiségi utónevek vonatkozásában folyamatos aktualizálási lehetőséget bi ztosít, másrészt a módosítás kiterjeszti az országos nemzetiségi önkormányzatok hatáskörét a nemzetiségi utónevek mellett a nemzetiségi családi név anyakönyvezhetőségével kapcsolatos állásfoglalásra is, mellyel bizottságunk egyetért és támogatja. Reméljük, hogy ezzel a lehetőséggel szaporodni és egyszerűsödni fognak azok a névváltoztatási kérelmek is, amelyekben a korábbi évtizedekben törvényi, fizikai vagy lelki nyomásra nevüket magyarosító nemzetiségi lakosok vagy leszármazottaik visszaveszik eredeti nemz etiségi nevüket. Ezen 15. §on kívül természetesen a törvénymódosítás minden pontja érinti, érintheti a Magyarországon élő nemzetiségeket, ezért általánosságban is szeretném kijelenteni, hogy a törvénymódosítás alapvető céljaival, azok megoldási javaslatai val a Magyarországi nemzetiségek bizottsága egyetért, azokat támogatja. Kiemelném ezek közül a törvényjavaslat 12. § (1) bekezdését, mely rendezi a kéttagú családi nevek kötőjellel vagy kötőjel nélküli egységes kezelését, nyilvántartását, hiszen nemzetiség i körben - többek között a már említett névvisszavételek miatt - a kettős családi név használata az átlagnál gyakoribb. Úgyszintén egyetértünk a 12. § 2. pontjával, mely szerint, ha valamelyik szülő nem magyar állampolgár, az anyakönyvvezető a szülők kérel mére a gyermek utónevét az anyakönyvbe az érintett nem magyar állampolgárra irányadó szabályok szerint is bejegyezheti, mivel a magyarországi nemzetiségeknél ez is az átlagnál gyakrabban fordul elő. Az anyakönyvezés az ember életét végigkövető, annak legsz ebb, legcsodálatosabb mérföldköveit - születést, házasságot - és a végén a halálát, földi elmúlását is rögzíti. Pontosan két hónappal ezelőtt, az általános vita során, ahogy Kiss László említette, részletesen elmondtam és a házszabályt kicsit megfricskázva szemléltettem is önöknek ezzel kapcsolatban egy abszolút bensőséges, személyes nemzetiségi történetet, melynek az volt a lényege, hogy a 2005. február 24én született fiam, Ritter Gergely anyakönyvezésénél négyéves kálváriát kellett végigjárjak ahhoz, hog y a fiam, aki tíz generáció óta német nemzetiségű szülők német nemzetiségű gyermeke, német nemzetiségi anyakönyvi kivonatot kapjon. Más kérdés, hogy ma valószínűleg a fiam az egyetlen Magyarországon, akinek egyidejűleg három különböző eredeti, hiteles anya könyvi kivonata van: egy magyar nyelvű, egy háromnyelvű, úgynevezett idegen és egy német nemzetiségi. Mindezt azért mondtam el akkor önöknek, mert egy olyan törvény és törvénymódosítás van előttünk, mely szerint a Magyarországon élő nemzetiségeknek alanyi jogon, automatikusan jár a nemzetiségi anyakönyvezés. Papíron, törvényi szinten látszólag minden rendben van. (21.10) A gyakorlatban mégis négy év harc kellett hozzá, hogy ezzel élni tudjunk, és ha nekem, aki a törvényi háttérrel tisztá ban voltam, aki az országos nemzetiségi önkormányzat elnökhelyettese voltam, aki az akkor még önálló nemzetiségi ombudsmantól kezdve minden létező erőt mozgósítottam, négy év kellett, hogy ezt elérjem, akkor azt kell mondani, hogy Magyarországon a törvényn ek ezen része nem működik.
