Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 23. kedd (90. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
581 Így hát kérjük a kormányt, haladéktalanul hallgassa meg a szakdolgozók követelését, és végre cselekedjen, hogy a szegénységi bizonyítványba ne csak elégtelenek, hanem legalább egy elégséges is bekerülhessen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szilágyi György k épviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Isten veled, Ejzi!” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. SZILÁGYI GYÖRGY ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Meghalt Eisemann László, a Ferencváros és a magyar labdarúgóválogato tt legendás masszőré. Ejzi, ahogy mindenki ismerte és mindenki szólította, 61 éves volt. 1983ban az ifiválogatott gyúrója lett, így részese volt az 1984es ifjúsági Ebgyőzelemnek. Felnőttválogatottmeccs 1989 óta nem kezdődött nélküle, kis megszakítást l eszámítva napjainkig dolgozott a csapattal. Ejzi évtizedeken át szolgálta a labdarúgást, játékosként 22 NB Ies mérkőzésen szerepelt, de masszőrként még sikeresebb volt. Mint mondtam, tagja volt az 1984es ifjúsági Európabajnokságot nyert korosztályos csa pat stábjának, később tizenöt szövetségi kapitány alatt gyúrta az ország legjobb focistáit. A nemzeti csapat több mint 250 mérkőzésének lehetett részese. 1996ban csatlakozott az FTChez, és egy hároméves periódustól eltekintve közel 20 esztendőt töltött e l szeretett klubjában. Két bajnoki címet, három Magyar Kupagyőzelmet, egy Szuperkupasikert és két Ligakupagyőzelmet ünnepelhetett a Ferencvárossal. Eddig a száraz tények. De aki ismerte Eisemann Lászlót, az tudja, hogy ennél sokkal több volt az ő munkáj a, ennél sokkal több volt az élete. Aki jártas a sportban, jártas a labdarúgásban, nagyon jól tudja, hogy amikor a sportolók kifutnak a pályára, amikor a sportolók nagy eredményeket érnek el, akkor nem tudnák elérni ezeket az eredményeket, ha nem lenne mög öttük az a stáb, akik folyamatosan segítik a munkájukat, akiknek a munkája sokkal több annál, mint hogy valakit egyszerűen megmasszíroznak, hiszen, ahogy Eisemann László is, családtagként volt jelen a labdarúgók életében. Ha bármi problémájuk volt, akkor h ozzá fordultak. Ha súlyos sérülésekből kellett a rehabilitációt véghezvinni, akkor az orvosi ellátás után ő volt az, aki segítette adott esetben egyegy játékos felépülését, és amikor felkészítette őket a mérkőzésre, akkor egyértelműen ő volt az, nevezzük úgy, az a lelki szemetesláda, aki meghallgatta a játékosok problémáját, búját, baját, és ha esetleg nem is tudott tanácsot adni, de biztos, hogy azzal is segített a játékos lelkivilágának, hogy valakinek elmondhatta ezeket a dolgokat. Amikor Eisemann Lászl ót néhány éve megkérdezték arról, hogy mi jut eszébe a Ferencvárosról, akkor csak annyit mondott: ez az életem. Mert valóban, neki ez volt az élete. Voltak nagy álmai, hiszen nagyon sok mindent elért a labdarúgás területén, szerintem világcsúcstartó lehet egyébként a több mint 250 mérkőzésével a válogatott kispadján, hiszen nem sok ember ülhetett ennyit a nemzeti válogatott kispadján. Tehát nagyon sok mindent elért, mint mondtam, bajnoki címek, Magyar Kupagyőzelmek, Ligakupagyőzelmek, részese lehetett az első magyar csapatnak, amely BLfőtáblára került, tehát a Ferencvárossal ott lehetett. Azt mondta egyszer, azt nyilatkozta: „Mindenütt gyúrtam már, csak vbn vagy Ebn nem. Viszont türelmes vagyok. - 55 éves volt, amikor ezt mondta. - 55 múltam, lehet még vagy húsz esztendőm” - mondta hat évvel ezelőtt egy interjújában. És ki tudja, hogy mi vezetett ehhez a tragikus hirtelenségű halálhoz. Elképzelhető, hogy rosszkor és rossz időben jött egy SMS, amelyben szertefoszlott az az álom, hogy ő valamikor is vbn v agy Ebn ott legyen a magyar válogatottal, hiszen mint tudjuk, most a magyar válogatott egy Ebre való kijutás küszöbén áll, és lehet, hogy elvesztette azt a reményt, hogy ő a magyar válogatottal kimehet. Lehet, hogy ezért az áldozatos
