Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 17. szerda (88. szám) - Az egyes fővárosi fejlesztési beruházások gyorsításáról és egyszerűsítéséről, valamint ezzel összefüggésben az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
270 Képviselőtársam kérdezte a jelenleg tervezett befejezési időt. A töltést 1214 hónap alatt szeretnék befejezni, mondjuk, az őszi vagy tavaszi kezdéstől számítva, de mindenképpen a ciklus alatt. A környezetet egyébként joggal féltő képvise lőtársaimnak is mondom, hogy a szükséges környezeti rekonstrukciókkal együtt jön ki ez körülbelül 2018ra, tehát a ciklus végére. A metró befejezésének határideje viszont az önkormányzati ciklus vége, azaz 2019 tavasza, nyara előzetesen számolva. Valóban ú gy van, hogy mind a két nagy munka, s gondolom, ebben egyetértés volt, évtizedek óta részben vitatott, részben húzott dolog. A 3as metró állapotát ismertük, a korábbi döntés az volt - és ez visszamegy egészen 2004re, 2005re, amikor a 4es metróban dönté s született , hogy egy ciklus egy nagy fejlesztés. A főváros, akármilyen színű lobogókat lobogtató kormánnyal a háta mögött, gyakorlatilag egy nagy fejlesztést tud egy ciklusban megcsinálni. (17.50) Ha megengedik, akkor a Rómaival kezdem. Magam is ott gye rekeskedtem, és a Dunán nőttem fel, tehát érzelmileg is elfogult vagyok, és ismerem azokat a vitákat, amelyek az elmúlt két évtizedben megosztották a Budapest III. kerületében a Rómaiparton lakók, illetve azt használók körét. Itt nagyon szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a Rómaipart mai megítélésénél ne a harmincasnegyvenes évek nosztalgiáját vegyük elő, akkor más volt a rendeltetése a Rómaipartnak. A Rómaipart a pesti középosztálynak volt a nyaralóhelye, akik nem Siófokon, Balato nfüreden vagy Tihanyban vettek villát, tulajdonképpen a pesti középosztálynak volt a nagyon közkedvelt és kétségtelenül egy majdhogynem mediterrán hangulatot árasztó nyári, kora tavasztól késő őszig egy helye. Ez megváltozott. A Rómaipart beépült, egyébké nt olyan körülmények között, ahogy itt szóba is került, mert mindenki tudta, hogy hol van a töltés helye, és hogyan is építkezzen, és ott ki hogyan adott ki építési engedélyt és miért, ma egy tényhelyzettel kell számolni. Nem hangzott el, de szeretném felh ívni a figyelmet, hogy a Rómaipart és Pünkösdfürdő mögött megépült az ország egyik legnagyobb lakótelepe a maga sok tízezer lakosával és annak a teljes környezeti terhelésével együtt. Tehát a Rómait már csak ezért sem lehet az emlékeinkben élő idillisztik us képpel összehasonlítani. Szeretném megerősíteni LMPs képviselő kolléganőmet abban, amikor a környezetről beszélt; az ötvenes évek közepénvégén, amikor megszomjaztunk a Rómainál, a Dunából inni lehetett, olyan volt a minősége, a vize. Ma sajnos nem oly an, bár kétségtelen, hogy az elmúlt tíztizenkét évben jelentősen javult a helyzete a korábbiakhoz képest. Ma egy ténykérdés, egy beépített terület, ahol a közvetlen személy- és vagyonbiztonság évről évre nagyobb veszélyben van, hiszen a Dunának a legmagas abb vízszintje emelkedik. Az a klímaváltozás, amelyről mindig jövő időben beszéltünk, itt van, érezteti a hatását. Magyarország vizei és köztük a Duna, Magyarország folyóvizeinek 96 százaléka határon kívülről jön, és a hegyekben hóban tárolt víz éppen a kl ímaváltozás hatására robbanásszerűen jön meg, és ezzel a korábbi - a korábbi alatt értem az évtizedekkel ezelőttit - vízkárelhárítási technikák, vízkormányzási rendszerek nem működnek. Itt a Ház falai között az elmúlt 2025 évben számtalanszor elhangzott, hogy a töltések emelése a végtelenségig nem lehetséges, ezért egyéb módszereket kell választani, de ebből a szempontból a Rómaipart, ÉszakBuda védettsége még ezen az alapszinten sincs meg. Ebben igaza van a képviselő asszonynak, ezek nem új dolgok, 101 5 éve folynak ezek az egyébként szakmai, társadalmi, lakossági viták, de abban egyhangú volt a vélemény, hogy a megoldás nem az út melletti töltés, tehát a védővonalat ki kell vinni a vízhez. Ebben az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Magyar Tudományos Aka démia, mindenki egyetértett, részben a beépítettségi tényhelyzettel számolva, részben hogy az árvízvédelem hatékonyságát, 50100 évre való biztonságát lehetővé tegye, ezt oda ki kell vinni. Nem egy öröm egyébként. Valóban nem egy öröm, hiszen ez egy nagy n yílt Dunapart. Ennek a megőrzése érdekében került elő a mobilgát ügye. Engedjék meg, hogy azt a saját élményemet osszam meg önökkel, hogy Szentendrén hosszú évekkel ezelőtt ugyanez a vita volt,
