Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 17. szerda (88. szám) - A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
231 Teljesen egyértelmű, a törvényjavaslat egyik fele arról szól, hogy a magánmunkáltatókat szolgálják ki a munka elvállalására kötelezett, megzsarolt emberekkel, akik ráa dásul nagyon olcsók. Erről van szó! Ha őszintén beszélnének, ha nem mondanának olyan kifejezéseket, hogy itt arról van szó, hogy ezzel az intézkedéssel visszavezetik a közfoglalkoztatottakat, vagy elősegítik a közfoglalkoztatottak visszavezetését az elsődl eges munkaerőpiacra, akkor talán én sem feltételezném, hogy ennyire végletesek a szándékaik, de önök láthatóan folyamatosan hazudoznak, amikor azt mondják, ez a javaslat arról szól, hogy a közmunkások majd vissza tudnak kerülni vele az elsődleges munkaerőp iacra. Dehogyis! Hát egy idénymunkáról van szó, amely négy hónapig tart. Négy hónap után ezek az emberek visszakerülnek a közmunkába. Tehát szó nincs arról, hogy ők közelebb kerülnének az elsődleges munkaerőpiachoz, csak arról van szó - nézzük meg, hogy a rendszer hogy működik , hogy ott van a munkáltató, aki jelentkezik a polgármesternél és azt mondja, neki szüksége van bizonyos számú munkaerőre, és a polgármester a munkaügyi központhoz fordul. Azt majd külön meg kell beszélnünk, az miért lényeges dolog, hogy a munkaügyi központ ezzel foglalkozik. A polgármester megkapja az adatokat, és kiválasztja közülük azokat az embereket, akik majd a magánmunkáltatónál fognak robotolni négy hónapon keresztül, ha tetszik, ha nem, ha kell, ha nem, ha bírja, ha nem, ninc s más választása. Ha pedig úgy dönt, hogy nem fogadja el, mert nem bírja, mert beteg a gerince, vagy épp hogy él, akkor ez az ember gyakorlatilag a tönk szélére kerül. Itt jön az a másik dolog, amit feltétlenül szüksé gesnek tartok itt a vitában megemlíteni. Én azért nem felejtek, és nem felejtem el azt sem, amikor Varga Mihály bejött a miniszteri meghallgatására, és azt ígérte a miniszter úr, hogy teljesen átalakítják, átszervezik a munkaügyi központokat, és a szolgált ató szerepüket fogják erősíteni. Miniszter úr azt mondta, hogy leválasztják róluk a közmunkát, és a piaci munkára való közvetítést, a piaci munkavállalásra való felkészítést elősegítő szolgáltató tevékenységeket fogják előtérbe helyezni a munkaügyi központ okban. Ezzel szemben mit láthatunk, mi történne a törvényjavaslat szerint, amit Pintér Sándor vett a nevére? Megint a közmunkások idénymunkára való átvezénylésével fognak foglalkozni a munkaügyi központok, ez fogja az ő kapacitásaikat lekötni, gyakorlatila g átállnak egy nagy közvetítő szerepbe, és megint marginalizálódik, háttérbe szorul az a felelősségük és tevékenységük, ami nélkül ezek az emberek soha nem fognak olyan munkát találni, amiért tisztes bért kapnak, amibe nem belekényszerítik őket, hanem van választásuk. Itt kell megnéznünk azt is, hogy a közmunkások mit fognak az idénymunkáért cserébe kapni. Ha valaki azt gondolná, hogy ez maga a Kánaán, akkor nagyon téved. Nagyon cudar világ ez, a mezőgazdasági idénymunka ugyanis egy olyan foglalkoztatási jo gviszony, amelynél nem kötelező a törvényes piaci minimálbért fizetni. Ez a minimálbér 85 százalékára van beállítva, kivéve, ha garantált bérminimumról van szó, mert akkor 87 százalékra van beárazva. De kérem szépen, én tudom, vannak tapasztalataim a terep ről, s biztatom a Belügyminisztériumot, és el is várom önöktől, hogy nézzenek körbe, mi zajlik kint a terepen. Nem kapják meg azt az 500 forintot sem ezek az emberek, ami járna nekik, annál kevesebbet, 350 forintokat láttam például Borsodban. Ha Pintér Sán dornak és a minisztériumnak van kapacitása arra, hogy ilyen törvényeket írogasson, akkor arra is legyen, hogy odamegy és megnézi, amit itt megírogatnak és megszavaztatják azokkal, akik megszavazzák ezt, az hogyan működik a gyakorlatban. Menjenek oda és néz zék meg, hogy ezek az emberek milyen kiszolgáltatottan robotolnak ott nulla pénzekért, és nézzék meg, hogy a munkavédelmi előírások mennyire vannak betartva. Ugyanis borzalom volt, amit ott láttam. Olyan nők eseteiről tudok beszélni, akik körülbelül annyi idősek, mint én, de már nem tudtak lehajolni és nem tudtak felállni, ennek ellenére nem mehettek betegszabadságra. Én azt nem felejtem el önöknek, hogy amikor ott volt a miniszter, és azt mondta, jaj, mennyire örül neki, hogy nem mennek az emberek betegsza badságra a közmunkából. Hát persze, mert nem engedik őket. Betegen dolgoznak az emberek a földeken! Hát ne vicceljenek, hanem nézzenek már szembe a valósággal!
