Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 17. szerda (88. szám) - A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - BECSÓ ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
223 közfoglalkoztatási programok tervezésénél. A közfoglalkoztatási szakmai terület minden esetben ennek megfelelően szervezi meg a következő évi programokat. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a közfoglalkoztatásról és a kö zfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvénymódosítást fogadja el és támogassa. Köszönöm szépen. ELNÖK : Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Becsó Zsoltnak, a Fidesz képviselőcsoportj a vezérszónokának. BECSÓ ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A közfoglalkoztatási intézményrendszer legfontosabb feladata a tartósan munka nélkül lévők aktivizálása és annak megak adályozása, hogy a munkájukat újonnan elveszített álláskeresők tekintetében bekövetkezzen a munka világától való elszakadás. A közfoglalkoztatási jogviszony a munkaviszony egy speciális formája, amely jogviszony némileg eltér a piaci foglalkoztatástól. A t ámogatási időszak az egyes közfoglalkoztatási programok esetében legfeljebb 12 hónap lehet, amely további legfeljebb 6 hónappal meghosszabbítható. A közfoglalkoztatás elsődleges célja, hogy a foglalkoztatásban részt vevőket visszavezesse az elsődleges munk aerőpiacra. A törvényjavaslat a közfoglalkoztatottak és az őket az elsődleges munkaerőpiacon foglalkoztatni kívánó munkáltatók kapcsolatfelvételét segíti elő. Egyrészt lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy a közfoglalkoztatottak minél nagyobb hányada mu nkalehetőséghez jusson az egyszerűsített foglalkoztatás keretében, másrészt könnyíti az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatni kívánó munkáltatók szezonális munkaerőigényének kielégítését. A közfoglalkoztatás több évtizedes múltra tekint vi ssza Magyarországon. A ’90es években jellemző formája a munkaügyi szervek által koordinált közhasznú munkavégzés és közmunka volt. 2000től a közcélú foglalkoztatás szervezése az önkormányzatok számára kötelezővé vált, amelynek célja kettős volt: visszave zetés a nyílt munkaerőpiacra, valamint az abban részt nem vevők kizárása a segélyezésből. Az „Út a munkához” program 2009ben lépett életbe. Jelentősen megnőttek a rendelkezésre álló források, a közfoglalkoztatás költségvetési kerete felülről nyitottá vált . Az önkormányzatok fajlagosan nagyobb támogatást kaptak közfoglalkoztatásra, mint segélyekre. 1996 és 2008 között éves átlagban 3040 ezer fő végzett közmunkát, ez a szám 2009től 60100 ezerre nőtt. 2011ben közfoglalkoztatásra 64 milliárd forint, 2012b en 137,5 milliárd forint, 2013ban 153,8 milliárd forint, 2014ben 231,1 milliárd forint támogatási keretösszeget hagyott jóvá a kormány. (14.10) Ez az összeg a 2015. évben 270 milliárd forintot tesz ki. 2014ben a KSH munkaerőfelmérésének adatai szerint a foglalkoztatottak átlagos létszáma meghaladta a 4,1 millió főt, ami egy év alatt 208 100 fős növekedésnek felel meg, ez 5,3 százalékos növekedés. Ha felbontjuk a foglalkoztatottak számában megfigyelt éves növekményt, a foglalkoztatottak főbb csoportjaira azt látjuk, hogy a 2014. év során jelentős mértékben lecsökkent a közfoglalkoztatás szerepe, és a növekedés összetevőit illetően a piaci munkahelyek kínálata vált jelentőssé. A 2014. évi adatok szerint a közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatottak 80,7 százaléka vagy alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen személy volt, vagy foglalkoztatási és társadalmi szempontból hátrányos helyzetű településeken élt. Az első képzési programra a 2013 decembere és 2014 márciusa közötti időszakban került sor, közel 1 00 ezer fő bevonásával. Álláskeresők, illetve közfoglalkoztatottak ilyen volumenű képzésére
