Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 17. szerda (88. szám) - A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
215 Számtalan olyan polgármestert ismerek, én is egy olyan választókörzetnek voltam egyéni képviselője, amelyben szinte csak kistelepülések voltak. Volt olyan 700 fős település, 700800 fős település, amelynek a polgármestere annak ellenére, hogy 700800 fős ez a település, következetes munkával, személyes példaa dással és a követők sokaságával eljutott odáig BorsodAbaújZemplén megyében, egy hátrányos helyzetű térségben, hogy Magyarország legvirágosabb, legszebb településének minősítették példaként ezt a települést. Hídvégardóról beszélek. Nem magától alakulnak í gy a dolgok. Mértékadó befolyása, ráhatása van egy polgármesternek ezekre a folyamatokra, ezeknek az alakulására. Azt akarom tehát mondani, hogy méltatlan volt az a döntés, amit e Ház falai között a többség megszült a kistelepülési polgármestereket érintőe n, az ő javadalmazásukkal kapcsolatosan; méltatlan, szerintem becstelen és tisztességtelen is. Önök a politika oltárán feláldozták ezeket az embereket, ezeknek az embereknek a bérét, és most egy ilyen furfangos csavarral akarják visszahozni, ráadásul olyat énképpen, hogy függővé tegyék őket. Tudják, a polgármesteri tisztségből fakadóan a tiszteletdíj az, amely a munka ellenértékeként, objektív mérceként ott van, ott kell hogy lebegjen előttünk, nem a politikai hovatartozás. Ha megnézik, akkor a polgármestere k messzemessze döntő többségét - főleg a kistelepüléseken – nem a politikai hovatartozás alapján választották. Valószínű, ismerték az embert; valószínű, megtapasztalták a korábbi múltjából fakadóan a viszonyulásait, ezek voltak a dominánsak, ezek voltak a mértékadóak. Nem az volt a lényeg, hogy baloldalijobboldali, jobboldalibaloldali, bármilyen, nem, az volt a lényeg, hogy emberként milyen s mit tesz az adott közösségért. Akkor most ne akarják béklyók közé kötni őket! Akkor most ne akarják azt, hogy kij elölve egy feladatot, közfoglalkoztatás, ehhez illesztetten a kormány vagy a kormány adott minisztere - a Belügyminisztérium jelesül - foglyaként létezzenek ezek az emberek. Nem, ezek független emberek, ezeket messzemessze döntő többségében saját maguk mi att választották meg. Ne akarjanak olyan helyzetet életre hozni, életre hívni, amelynek az az eredménye, hogy a későbbiekben ezek az emberek, ha csak látszólag is, de idomuljanak önökhöz. Már csak azért sem, mert a politikában - önök is tudják jól - nincs olyan, hogy örökkévalóság. Ez valamilyen értelemben egy forgószínpad. Hol önök, hol mi, hol mások - nem tudni, mikor kik - a nép jóvoltából valakik mindig kormányoznak, és nem jó az, ha a politikai indíttatásokhoz kell igazítani a tevékenységüket. Nem, az ő tiszteletdíjuk legyen független az önök politikájától és mindenki politikájától. Ne akarják ketrecbe zárni őket, ne akarjanak polgármesteri hálapénzt csinálni! Nem! Tisztességesen arról gondoskodjanak, hogy az ő tiszteletdíjuk azt az értéket képviselje, amit egyébként a munkájuk megkíván. Vigh László képviselőtársam a polgármesterek fizetésén kívül arról is szólt, hogy a közfoglalkoztatást érintően a segély helyett munka mennyire fontos. Szeretném mondani, hogy teljes mértékben egyetértek vele, azzal a ki egészítéssel, hogy persze tisztességes bérrel párosítva mindezt. Tudják, ha komolyan gondoljuk azt - én igen, remélem, önök is , hogy főleg Magyarország halmozottan hátrányos helyzetű térségeiben a közfoglalkoztatás egy szükségszerű, egy elkerülhetetlen m unkaforma, amelyben lehetőség szerint értéket is célszerű teremteni, ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor ezen keretek között nem kevesebb pénzt kell fizetni érte, mint öt évvel ezelőtt, hanem többet. Öt évvel ezelőtt a közfoglalkoztatás keretei között dolg ozó embereknek 60 200 forint volt, ami a kezükbe jutott; nem a bruttója, nem, ami a kezébe jutott. Most 5152 ezer forint, és ha ennek a vásárlóerejét nézzük, akkor 40 ezer forint környékén van. Azaz az önök kétharmados kormánya a közfoglalkoztatott embere ktől az ő bérük vásárlóerőértékének az egyharmadát elvette. Egy kétharmados kormánynak nem ez a dolga. Nem az a dolga, hogy egyharmadát elvegye az emberek pénze vásárlóerőértékének, hanem az, hogy erősítse legkiváltképp a leghátrányosabb helyzetben lévő emberek mindennapi megélhetési pozícióját. És az is a dolga, hogy a munka világában azonos feltételeket biztosítson. Mondok önöknek példát. Öt év óta folyamatosan mondom
