Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 16. hétfő (45. szám) - A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmával összefüggésben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
100 A mu nkaidő növekedése mellett csökkentek a fizetések is. Csökkent bizonyos munkavállalói csoportok nominálbére a műszakpótlékok megváltozása, a délutáni műszakpótlék eltörlése miatt. A bérek azonban csökkenhettek az immár kifizetetlen túlórák miatt is, aminek egyik oka lehetett a munkaidőkeret egyoldalú bevezetése vagy az éves munkaidőalap növekedése. A munka törvénykönyve számos jogszabályi lehetőséget, kiskaput hagyott a munkáltatóknak arra, hogy ugyanazon munkáért a munkaidőbeosztás, a munkarend megváltozta tásán keresztül kevesebbet kelljen fizetnie. Márpedig, ha ebben a gazdasági helyzetben a munkáltató csökkenteni akarja a kiadásait, megtalálja változatos módjait a kiadások csökkentésének a jogszabály adta keretek között is. Ha pedig emiatt rosszabb helyze tbe kerülnek a munkavállalók, akkor ez egyértelműen ennek a kormánynak köszönhető. Azért is cinikus a KDNPs képviselők javaslata, hiszen éppen ők voltak a vasárnapi zárva tartás értelmi szerzői. Paradox módon a KDNP és az őket támogató kormány úgy akarja megadni a magasabb pótlékot a vasárnap dolgozóknak, hogy közben évi öt alkalmat leszámítva megtiltja a vasárnapi munkavégzést. A 100 százalékos vasárnapi pótléknak éppen a vasárnapi zárva tartás alternatívájaként lehetett volna értelme. Ha valóban a dolgoz ók érdekeit tartotta volna szem előtt a kormány, akkor úgy is korlátozhatta volna a vasárnapi munkavégzést, amivel a dolgozók is jól jártak volna. A bérpótlék megduplázását és a vasárnapi munka önkéntes nyilatkozathoz kötését több szakszervezet is felvetet te, de ezt érdemi megfontolás nélkül lesöpörte a kormány, pedig értelmes felvetés lehetett volna egy olyan vitában, amely a kereskedelemben dolgozók helyzetének javításáról szólt volna. A bérpótlék növelése most sovány vigasz azoknak, akiknek a vasárnapi z árva tartás miatt csökken a jövedelmük. A kiesés kompenzálására teljesen alkalmatlan a megemelt bérpótlék, az ugyanis csak pár alkalommal jár nekik az évben. Azoknak pedig nemhogy nem vigasz a magasabb bérpótlék, hanem úgymond, halottnak a csók, akik a vas árnapi zárva tartás miatt veszítik vagy veszítették el az állásukat. Mára már senki nem vitatja és a Nemzetgazdasági Minisztérium is elismerte, hogy a zárva tartás igenis elbocsátásokkal fog járni, vita csak annak mértékében van. Megfigyelhető az is, hogy a kereskedelmi vállalatok a vasárnapi zárva tartásra hivatkozva jelentik be tömeges leépítéseiket. Függetlenül attól, hogy milyen valódi ok áll az elbocsátások hátterében, a vasárnapi zárva tartás egy hivatkozási alap lett, amelynek hatására a vállalatok i s bátran hozzák meg leépítési döntéseiket, sőt a béremelések elmaradásának indokaként is megjelenik a vasárnapi zárva tartásra való hivatkozás, ami világosan mutatja, hogy a vasárnapi zárva tartás már a bevezetése előtt rengeteg kárt okoz az embereknek. A KDNPs képviselők által benyújtott javaslatot tehát támogatni fogja az LMP, de önmagában ezt a lépést egy szépségtapasznak tartjuk, ami édeskevés a dolgozók helyzete szempontjából. A munkavállalók helyzetét érdemben javítani képes lépésekre lenne szükség, amitől mereven elzárkózik a kormány. Néhány pontban összefoglalnám ezt, egészen pontosan öt pontban. A legfontosabb a bérrendezés lenne, ami nem halogatható tovább. A kereskedelemben bruttó 120 ezer forint körüli az átlagkereset, ami nagyon alacsony, megél ni nem lehet belőle, ennek ellenére az alacsony keresetűeket hátrányosan érintő egykulcsos adóhoz ragaszkodik a kormány, pedig csak az alacsony keresetűek terheinek csökkentésével lehetne jelentős nettó béremelést elérni. A hosszú távú felzárkózásról a kor mány és a munkavállalók hallani sem akarnak, ezt mutatták a tavalyi bértárgyalások is, márpedig a 2015. évre szóló 34 százalékos bérajánlás és a 3,4 százalékos minimálbéremelés gyakorlatilag érzékelhetetlen béremelkedést jelent a dolgozóknak. A minimálbér jelenleg még a létminimum 80 százalékát sem éri el, emellett esélye sincs a munkavállalónak, hogy heti ötnapi munkából rendesen megéljen. Ha ez így folytatódik, csak tovább fog nőni a dolgozói szegénység. Második pontban azt javasoljuk, hogy meg kell talá lni a szociális párbeszéd új, működőképes formáit, létre kell hozni az érdekegyeztetés új rendszerét. (19.20)
