Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 2. hétfő (50. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
735 kevés volt - az egészségügyre, továbbra is kevés marad. Közben pedig lá thatjuk beigazolódni, amit a szakmában dolgozók előre megmondtak: komolyan vehető pénzügyi forrás biztosítása nélkül egyszerűen nem lehet többet nyújtani. A felelősöket pedig nem a kórházvezetők között kell keresni, hanem olyan átalakítási koncepciót kell készíteni, amelyben elegendő idő áll rendelkezésre az egyeztetésre és a párhuzamosságok, kapacitások, lehetőségek feltárására, a problémák kiértékelésére. Erre ideje volna ráébredni. Évtizedes problémákkal van tele a rendszer, hogy csak egyet említsek, a n apokban bejárta a híreket, hogy a Szegedi Gyermekklinikán bevásárlókocsikat használnak az osztályok és a műtők közti szállításhoz. Bár üdvözlendő, hogy sikerült megoldást találniuk a gyerekek szállítása közben felmerülő nehézségekre, azonban az már elkeser ítő, hogy hány és hány helyzetben kerülnek ugyanilyen kényszerhelyzetbe az egészségügyi dolgozók, amikor nincs pénz a munkaeszközökre, gyógyszerekre vagy sokszor kötszerekre, amikor nincs elég keret a kezelésre, sem a bérek kifizetésére, amikor duzzadnak a várólisták is az elégtelen források miatt. A bevásárlókocsik pedig a hírek szerint már 17 éve teljesítenek szolgálatot, ami azt is jelenti, hogy ha ők ott nem ilyen találékonyak, hiába várnának arra, hogy egyszer majd lesz pénz normális kórházi felszerelé sekre. Valódi megoldásokra azért is várhatnak hiába, mert nemcsak az átszervezések maradnak a látszatintézkedések szintjén, hanem a bérrendezés is. Csak remélni tudom, hogy nem gondolták komolyan, hogy az orvosok nem az elvégzett munkájukért, hanem a röghö z kötésért cserébe kapják a bérüket. Ahogyan azt sem gondolhatják igazán komolyan, hogy bármilyen béremelésre még éveket akarnak várni. Talán fontolóra vehetnék azt a figyelmeztető jelet, hogy a szakmai szervezetek, beleértve még a Magyar Orvosi Kamarát is , már egységesen fejezték ki, hogy a kitalált feltételek elfogadhatatlanok. De nem feledhetjük el a többi egészségügyi szakdolgozót sem, akik ugyanúgy sorra kényszerülnek elhagyni az országot, mert a fizetésük önmagában már a tisztességes életkörülmények f enntartására sem elegendő, kemény munkájuk nem nyer megfelelő anyagi megbecsülést. A valódi megoldás már csak azért sem látszik, mert az átszervezés mellett biztosítani kellene, hogy nem termelődnek újra a kórház adósságai, ehhez pedig muszáj az OEPdíjtét elek növelése, vagyis a díjtételek egyszerűen semmilyen módon nem tartottak lépést az elmúlt évtizedek árváltozásaival. Enélkül viszont elképzelhetetlen a kórházi adósságspirálból való kiszabadulás. Valahogy mégsem látjuk azt, hogy erre bármilyen szándék m utatkozna, pedig fontos alapkövetelménye ez a kórházak fenntartható gazdálkodásának. Azt viszont könnyen megérthetjük, hogy miért nem történik valódi változás. Nyilvánvalóan politikai érdekek itt felülírják az egészségügyi, ennél sokkal fontosabb érdekeket , ezeken mindenképpen túl kell lépni, ha az egészségügyben valódi és nem látszatfejlődések irányába szeretnének lépni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.) ELNÖK : Következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Sallai R. Benedek képvis elő úr: „Gondolatok a lótenyésztésről egy évforduló kapcsán” címmel. Öné a szó, képviselő úr. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Rögtön el is árulom, hogy mi ez az évforduló, hogy ne hagyjam itt nagynagy izgalomban a jelen lévő képviselőt ársaimat. Csekonics József báró 258 évvel ezelőtt született néhány nappal ezelőtt, és ő volt az a tábornok, az a magyar katonatiszt, aki II. József idején azt a feladatot kapta, hogy az osztrák örökösödési háborúban lerobbant lóállományt helyreállítsa. Enn ek megfelelően most decemberben volt az évfordulója, 230 évvel ezelőtt állította helyre a mezőhegyesi ménesbirtokot annak érdekében, hogy a magyar lótenyésztést és a katonai lóellátást újra beindítsa.
