Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 15. hétfő (86. szám) - A magyar egészségügy helyzetéről szóló politikai vita - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
5289 Megszokhattuk, hogy keringési betegségekben és a hozzájuk köthető halálozásban Európa legrosszabb statisztikáit prod ukáljuk, de ez már a daganatos megbetegedéseknél is így van. Az ország a jövőjét teszi kockára, ha nem tesz semmit. Lehet itt toldozgatnifoldozgatni az egészségügyi rendszert, lehet bűvészkedni a kórházi struktúrával, de amíg a finanszírozást nem teszi re ndbe a kormány, addig csak a bajt növeli. Tisztelt Országgyűlés! Mindenki tisztában van azzal, hogy évtizedes problémákról beszélünk. Nem a jelenlegi kormány alatt romlottak el a dolgok, nem is csak a korábbi szocialistaliberális kormányok a felelősek a k ialakult helyzetért. De abban igenis közös az eddig kormányzó pártok felelőssége, hogy nem fordították meg a folyamatot. Tudjuk, hogy egy ekkora problémát csak átfogó, rendszerszintű megoldással lehet kezelni. Az LMP szerint azonban nem tekinthető megoldás nak, egész egyszerűen nem fogadható el, hogy a kormányok eddig semmi mást nem tettek, mint hagyták, olykor pedig kifejezetten elő is segítették a kétszintű ellátás kialakulását. Ez súlyos történelmi hiba. Szemet hunyni afölött, hogy egyre több olyan ember él az országban, akinek az egészsége azon múlik, hogy mennyi pénze van, a legmegalázóbb igazságtalanság, amit csak egy kormány az emberekkel elkövethet. Ráadásul a szegénység bizonyíthatóan együtt jár az alultápláltsággal, de összefügg az elhízással, a cuk orbetegséggel, a szív- és érrendszeri betegségekkel. A szegények nagyobb mindennapi stressznek vannak kitéve, ami befolyásolja általános egészségi állapotukat és pszichés teljesítőképességüket is. Különösen felháborító, hogy sokan azok közül, akik a hazai egészségügyben dolgoznak, ugyanilyen veszélynek vannak kitéve, mert a keresetükből nem jut mindig egészséges élelmiszerre, napi megélhetési gondjaik pedig folyamatos stresszforrást jelentenek. Tétlenül nézni, hogy azok a szakemberek, akiktől az életünk füg g, sorban kénytelenek elhagyni az országot, mert különben nem tudnák eltartani családjukat, tűrhetetlen. A lista, amely az egészségügyi hiányszakmákat sorolja fel, már 19 szakmát tartalmaz. Ma már nemcsak a gyógyszerek hiányoznak az egészségügyi intézménye inkből, de a szakemberek is. Nincs mivel gyógyítani, nincs, ki gyógyítson, miközben az emberek egészségi állapota egyre rosszabb. Az ország egyes részein hadikórházakra jellemző állapotok uralkodnak. Ebben a helyzetben gyógyítanak emberfeletti munkát végez ve azok, akik még ki tudnak tartani a hivatásuk vagy az ország mellett. Az LMP hónapok óta igyekszik felhívni a figyelmet: a dolgozói szegénység felszámolása a legsürgetőbb feladat ma Magyarországon. Egyre többen vannak azok, akik tisztességes munkából nem tudnak megélni. A dolgozói szegénység különösen súlyosan érinti az egészségügyben dolgozókat. Csak egy példa, de nagyon sok egészségügyi dolgozó jár hasonló cipőben: 35 éves munkaviszony után is egy klinikai dolgozó még mindig 75 ezer forint nettót keres. Önök szerint hogyan lehet ennyiből gyereket nevelni, iskolázni és elindítani az önálló életükre? De nem keresnek többet a technikusok, az ápolók, az asszisztensek, szakasszisztensek sem, se a pályájuk elején, se később. Ma olyan a helyzet, hogy a külföldö n is munkát vállaló orvosok és nővérek magyarázkodnak, miért nem maradnak itthon, miközben éppen előttük kellene szemlesütve bocsánatot kérni a kormányzati politikusoknak. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a parlamenti vitanapot tartjuk az egészségügy helyzeté ről, és holnaptól már más témákat fogunk tárgyalni. Az LMP azonban nem tekinti lezártnak a vitanapot. A vita szerintünk csak most kezdődik. Ennek a vitának van néhány olyan alaptétele, amit nem tekintünk megkérdőjelezhetőnek. Először is: a szegénység nem j elenthet egyet a betegséggel. Senkinek nem múlhat azon a felgyógyulása vagy túlélése, hogy mennyi pénze van. Aki ezt nem fogadja el, az felmondta az alapvető társadalmi szolidaritást. Másodszor: az egészségügy helyzetének további romlását csak radikális fo rrásbevonással lehet megállítani. Minden egyes döntés, ami nem erről szól, csak a probléma megkerülését jelenti, azt,
