Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 15. hétfő (86. szám) - A magyar egészségügy helyzetéről szóló politikai vita - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
5266 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A ve zérszónoki felszólalások végére értünk. Mivel az elsőként felszólalásra jelentkezett Varju László, független képviselő nem tartózkodik a teremben, így most az írásban előre bejelentett képviselői felszólalásokkal folytatjuk munkánkat. Megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! DR. PÓSÁN LÁSZLÓ ( Fidesz ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég sok politikai programbeszédet hallottunk, én szeretném, ha egy kicsit a tárgyilagosabb irányba tudnánk elmenni. (17.50) Engedtessék meg, hogy jómagam az egészségügyi vitanap alkalmából az egészségügyi ellátásnak egy kiragadott szeletéről, a klinikákról ejtsek pár szót, elsősorban azért, mert jómagam olyan városból jöttem, ahol a klinikák eg yébként nagyon fontos szerepet töltenek be. A klinikák jelentik - és jelentették korábban is - az egészségügyi ellátás csúcsát mind humán erőforrásban, infrastruktúrában, műszerezettség szempontjából egyaránt. Nyugodtan azt mondhatjuk, hogy a klinikák ebbő l a szempontból az előforduló legkomplikáltabb, legsúlyosabb esetek szempontjából is azok a helyek, ahonnan már nincs hová tovább küldeni a beteget, tehát végső soron minden komplikált ügy itt csapódik le. Ezenkívül a klinikáknak egyéb feladataik is vannak , tehát a betegellátás mellett komoly szerepet játszanak az orvosképzésben, a tudományos kutatásban, sőt a szakorvosok továbbképzésében is. Tehát összetettebb, többrétűbb az a feladat a klinikáknál, ami jelentkezik, mint a kórházaknál. Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a betegellátáshoz kapcsolódó egészségügyi finanszírozási elszámolási egység, az úgynevezett hbcspontok a klinikákra nézve is ugyanazok, mint a kórházaknál. Ez most 153 ezer forint. Tegyük hozzá, hogy ez az összeg egyébként 12 éve változatlan, tehát ebből a szempontból nagyon komoly lemaradás van. Azt is tegyük hozzá, hogy alapvetően ennek az összegnek a nagyságrendje szoros összefüggést mutat azzal, hogy milyen a járulékok mértéke. A járulékok mértéke pedig szoros összefüggést mutat azzal, hogy milyen a foglalkoztatás. Éppen ezért akkor, amikor a foglalkoztatás fontosságáról beszélünk, jó, ha ezeket át tudjuk képezni az egészségügy területére is, mert korántsem mellékes, hogy milyen nagyságrendű egészségkass zával lehet gazdálkodni. Azokat a betegségtípusokat, amelyeket finanszírozni kell, különböző szakbizottságok szokták besorolni, hogy ezek hány hbcspontot érjenek. Hogy ezek jól vagy rosszul vannak összerakva, nekem nem tisztem ezt kitalálni. Egy dolog azo nban tény, hogy a fekvőbetegellátás, ami mind a kórházaknál, mind a klinikáknál jelentkezik, alapvetően drága, költséges ellátás, és tény és való, hogy a legtöbb esetben a hiány itt jelentkezik. Egyes számítások szerint, hogy ez is helytálló vagy sem, nem tudom megítélni, egyes számítások szerint körülbelül 180 ezer forintra kellene emelni a hbcst ahhoz, hogy a rendszerből ki lehessen vezetni a hiányt, mert most ez elvileg újratermelődik, sőt a gyakorlatban is. Éppen ezért a foglalkoztatás aránya kifejeze tten fontos. A klinikák esetében - mint említettem - a betegellátás többnyire, sőt az esetek túlnyomó többségében a legköltségesebb beavatkozásokat jelenti, deficit ebből következően itt kifejezetten a betegellátásból képződik, és nem az orvosképzésnél jel entkezik a hiány. Korábban, amíg nem volt világosan elkülönítve az OEPfinanszírozás, valamint az oktatási, orvosképzési finanszírozás, így gyakorlatilag a keretfinanszírozások mentek oda vissza, és nem egy esetben kialakult az a téves elképzelés, hogy az orvos, a betegellátási kasszából finanszírozzák az oktatásügyet, amióta viszont külön kellett választani, nagyon világosan látszik a klinikák esetében is, hogy a hiány a betegellátásnál keletkezik és nem az oktatási területen. Súlyosbítja a helyzetet, hog y körülbelül másfél évtizeddel korábban, alapvetően még az önálló orvosi egyetemek idején számos tevékenységet kiszerveztek magáncégekbe, nagy értékű műszereket magántőkével szereztek be. Ez leggyakrabban a képalkotó diagnosztika területén jelentkezett.
