Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 15. hétfő (86. szám) - A magyar egészségügy helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
5262 ne aggódjanak, új trend született a közösségi médiumokban, most már az épületek állagát fotózgatják egyes helyeken és teszik közzé, hogy milyen állapotban van az egészségügy. De beszéljünk egyes területek problémájáról is, ugyanis nemcsak az egész egy nagy probléma, hanem például az egészségügyi szakdolgozók, ápolók ügye is megérett arra, hogy beszéljünk és már beszéltünk róla. Itt is határozott lépésekre van szükség a kormánytól. Nagyon sajnáltam Zombor Gábor államtitk ár urat, amikor ki kellett állni, és azt mondani, hogy önöknek mindenben igazuk van, de lehet, hogy amikor vissza kellett mennie a dolgozószobájába, és rá kellett nézni azokra a papírokra, amiket elébe tettek béremelés vagy például az egészségügyi szakdolg ozók helyzetének rendezése ügyében, azok nem tükrözték azt, amit ő ott elmondott. De ugyanilyen probléma, hogy a civil szervezeteket sem vagyunk hajlandóak támogatni. Magyarországon több tucat olyan szervezet van, amely az állami egészségügyi szolgáltatást nem lerontja, hanem kiegészíti, sőt feljavítja. Sorolhatnám: Magyar Rákellenes Liga, Mályvavirág Alapítvány. Folyamatosan lehet mondani azokat az egyébként preventív vagy rehabilitációs tevékenységeket végző civil szervezeteket, amelyek évről évre ugyanaz t a költségvetési támogatást kapják, és sokkal több munkát várunk el tőlük. De beszélhetünk például a mentésről, hiszen a mentés eszközparkja is kihívásokkal küszködik. Most összességében jutott annyi, hogy valamennyi mentőautót pótolhassunk a rendszerben, de az közel sem fogja megközelíteni azt a számot, ami elöregedett, a futásteljesítménye pedig már túl van azon a határon, amíg még használható lenne. Azt is látni fogjuk, hogy helyileg mások és mások a problémák. Ezért vannak itt jobbikos képviselőtársaim , hogy elmondják, az ő választókörzetükben, az ő lakóhelyükön milyen problémák vannak, mivel küzd az egészségügy. Mert ez is hozzátartozik a teljes képhez, ez is hozzátartozik ahhoz, hogy min kell javítani. Mert helyileg másmás problémák vannak. De beszél hetnénk a patikai ügyelet kérdéséről, hogy ne a szőnyeg alá söpörjük, és ne mindig csak az orvosokkal vagy az ápolókkal foglalkozzunk. Ott is óriási elvárások vannak a kormánnyal szemben, mert a patikai ügyelet hiányosságait az emberek a saját bőrükön érzi k. Tele vagyunk olyan nagyvárosokkal, ahol vagy több ügyel, vagy egy sem ügyel. Hová menjenek az emberek? Ezekre is választ kell adni. Szerintem a mai vitában erre is választ fogunk tudni adni. Összességében tehát akkor járunk el helyesen, és akkor vagyunk fairek a mai vitanaphoz, tisztelt képviselőtársaim, ha beazonosítjuk a problémákat. Az általam említett problémákat a Jobbik a maga részéről beazonosította, erre a megoldási javaslatainkat részben képviselőtársaim, részben én elmondom, sőt az év minden eg yes napján, amikor felszólalásaimra készülök, illetve önöknek prezentálom, mindig meg is adjuk azokat a megoldási javaslatokat, hogy mivel lehetne végre visszarángatni a szakadék széléről a magyar egészségügyet. Hogy az utolsó pillanatban, ahogy a múltkor is fogalmaztam, elkapjuk a grabancát, és mielőtt letántorog abba a bizonyos szakadékba, az előtt visszarántsuk, mert úgy tűnik, hogy most már nemcsak az egészségügyi szakdolgozók, de lassan már az egész rendszer a 24. óra után jár. Így azonnali lépésekre v an szükség. Ezért mindenképpen konstruktivitást kell elvárni a baloldali képviselőktől és a kormány részéről is, és végre egy olyan vitanapon megvitatni a szükséges lépéseket, ahol őszintén lehet beszélni a hibákról és az előrelépési lehetőségekről is. Kös zönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Ikotity István képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon! IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről : Köszön öm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mindannyian tudjuk, hogy a magyar egészségügynek, a gyógyításra váró embereknek nem vitanapokra van szükségük. Mégis támogattuk a mai parlamenti eszmecserét, ennek egyetlen oka van. Abban bízun k, hogy legalább a problémák azonosításában egyetértésre jutunk, és talán ma egy kis lépéssel közelebb szorítjuk az
