Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 15. hétfő (86. szám) - Dr. Schiffer András (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez -„Mit tanítsunk az egyetemeken?” címmel - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
5231 Tisztelt Országgyűlés! Néhány évvel ezelőtt Sólyom Lás zló államelnök úr a holokausztemléknapon a következőket mondta Kertész Imrére hivatkozva: „A törvénynek ez az abszolút megszegése, ami megesett, megerősíti a törvényt nemcsak ama nép számára, amely elszenvedte azt, hanem az egyetemes emberiség számára a t ilalmat teszi abszolúttá. Auschwitz az egész emberiség számára érvényes példázattá válhatott, mert ebben a történetben a jó és a gonosz élesen kettéválik. Itt nincs helye igazolásnak, magyarázatnak, ha megkísérelnénk, kultúránk alapjait tagadnánk. Mi a kés őbbi generáció kötelessége? Fenntartani azt az erkölcsi rendet, amelyben Auschwitz és az általa jelképezett népirtás megismételhetetlen.” Ezért gondoljuk mi is úgy, hogy helye van a holokausztoktatásnak a közoktatásban, helye van a pedagógusképzésben. Ezér t is gondoljuk azt, hogy az érzékenyítésnek minden esetben a közoktatásban van helye, ezért szavaztuk meg a szocialisták idevágó javaslatát az auschwitzi látogatásokkal kapcsolatban vagy a Jobbik javaslatát a határon túli látogatásokkal kapcsolatban. Az eg yetem magyarázata, amit egy oktató jelentetett meg a napi.hun, ugyanakkor egészen elképesztő: az egyetemet ért úgymond antiszemitizmusvádra hivatkozik. Azt gondolom, lehet, hogy a szándék jó, az eszköz viszont brutálisan helytelen, és ellentétes célt ér el. Azt gondolom, hogy a holokauszt példázatának a fenntartása nem önmagában az antiszemitizmus elleni küzdelem része, mint ahogy a holokauszt nem pusztán a zsidók ügye, mindannyiunk, az egész emberiség ügye, mindannyiunk, minden magyar ügye. Annyit kérdez nék, tiszteletben tartva az egyetemi autonómiát, hogy puha akkreditációs jogosítványaival kapcsolatban (Az elnök csenget.) terveze valamit a tárca, illetve külügyi vonatkozásokban terveze valamilyen lépést a kormány. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szé pen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Szerintem ön is ugyanolyan jól tudja, mint én, képviselő úr, hogy a kormányzatnak semmiféle beleszólása nincs abba, hogy tárgyak tekintetében mit oktatnak egyes egyetemeken, ez az egyeteme k autonómiájába tartozik. Itt a Pázmányról beszélünk, amelyik ráadásul egy nem állami fenntartóval rendelkező intézmény, tehát itt végképp még kevésbé elképzelhető, hogy a kormánynak, a minisztériumnak bármifajta hatásköre, illetékessége lenne azzal kapcso latban, hogy mi legyen az egyes tárgyaknak a tartalma. Az Akkreditációs Bizottság az, amelyik a szakokat akkreditálja, de az sem a tárgyakat jelenti egyenként, nem az óráknak a menetét nézik át, hanem a teljes informatikusképzés, jogászképzés, bölcsészképz és akkreditációjával foglalkozik a MAB, és ott is elsősorban azokat a követelményeket vizsgálja, hogy mik azok a minimumfeltételek, amelyeknek egyegy szak alapításakor vagy fenntartásakor meg kell felelni, és hogyha esetleg abból hiányzik valami, akkor ne m akkreditálja a szakot, de hogyha megvannak azok a minimumfeltételek, amelyeket a jogszabály támaszt, akkor ezeket akkreditálja - de ezt sem a minisztérium, hanem ezt is az Akkreditációs Bizottság a felsőoktatás tekintetében. A szakjegyzék, amellyel a min isztériumnak közvetlen kapcsolata és feladata van, az csak a szakok nevét és a megszerezhető szakképesítéseket tartalmazza, és van egy miniszteri rendelet ezen túlmenően, amely rendeletben kiadott képzési és kimeneti követelményeket sorolja, mégpedig hogy egyegy szakon kinek mit kell tudnia, minden végzett hallgatónak. Ehhez képest többletet bármilyen egyetem beletehet. Ez a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek volt a döntése, amelybe így a kormánynak, az államnak vagy a minisztériumnak semmifajta beleszólás a nincsen, hogy mit tegyen, mit oktasson vagy ne oktasson az egyetem. De az mindenképpen fontos, hogy a XX. századnak a borzalmaival mindenki tisztában legyen, ezért a Nemzeti alaptantervnek részévé tette a kormányzat
