Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - Egyes, a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
5144 megteremtése érdekében indokoltnak tartom, hogy a jogszabály rögzítse, hogy nyilvántartást kell vezetni mind a kötelezettségvállalással terhelt, mind a nem terhelt előirányzatokról. Tisztelt Képviselők! Nem kérdés, hogy a felsőo ktatás átalakításra szorul. A megalapozott jogalkotáshoz az Állami Számvevőszék átfogó ellenőrzése komoly referenciát jelent. Az ellenőrzések nem csupán ahhoz járulnak hozzá, hogy az ellenőrzött intézmények működése és gazdálkodása szabályosabb és átláthat óbb legyen, de a rendszerszintű problémák feltárásával nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a megfelelő helyen és megfelelő módon közelítsünk egy olyan bonyolult rendszer átalakításához, mint amilyen a felsőoktatás. Ilyen, minden intézményre kiterjedő, átf ogó ellenőrzésre intézményünknek azonban csak ritkán van elegendő humán és anyagi erőforrása. Mégis fontos, hogy továbbra is rajta tartsuk a szemünket a felsőoktatás rendszerén annak érdekében, hogy egyfajta folyamatos monitoring segítségével ki tudjuk szű rni a kockázatos területeket, és ott ellenőrizzünk, ahol erre leginkább szükség van. Ezért javasoljuk, hogy a tervezetbe építsenek be egy olyan rendelkezést, amely alapján a felsőoktatási intézmény köteles az Országgyűlés legfőbb ellenőrző szerve, az Állam i Számvevőszék részére megküldeni a költségvetését, annak módosítását, a költségvetés felhasználásáról szóló éves beszámolót, a belső ellenőrzési tervét, az éves ellenőrzési jelentését, valamint évenként kiadott, belső kontrollrendszerről szóló vezetői nyi latkozatot. Ehhez kapcsolódva engedjék meg, hogy egy Szent Benedekidézettel zárjam hozzászólásomat: „Tartsd meg a rendet, és a rend is megtart téged.” Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.) (21.10) ELNÖK : Köszönöm sz épen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök úr felszólalásával nyílt meg a lehetőség a kettőperces felszólalásokra, de államtitkár úr szót kért, és a házszabály értelmében őt illeti az elsőbbség. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen. Nem tudom, mi a legnagyobb udvariatlanság így este kilenc órakor, hogy kértem szót és megpróbálok reagálni és ezzel megpróbálom annak elejét venni, hogy túl sok kétperces hozzászólás legyen . Úgyhogy megpróbálom ezt, és ha nem sikerül, akkor azt gondolom, hogy tényleg szakmai vitát fogunk folytatni, ugyanis az itt ülők mindegyikével már elég hosszan beszéltünk különböző ügyekről, ezért nem is akarnám ezeket megismételni. Mint az Emberi Erőfor rások Minisztériumának az államtitkára, azt gondolom, nem tehetem meg azt, hogy a társaságunkban lévő egyetlen hölgy kérdésére ne elsőként válaszoljak, úgyhogy az utána következő uraktól most elnézést kérek ezért. Részben ezért, részben meg azért, mert sok olyan témát érintett, amelyek, azt gondolom, generális témák, és a többiek esetében ezekre utána már nem válaszolnék. Kezdjük a kancellárokkal, illetve a konzisztóriummal. Azt gondolom, hogy az elnök úr, Domokos elnök úr előadása jó végszót adott ehhez. A zt gondolom, hogy a kancellári rendszer, a kancellárok rendszerének a bevezetéséről többfajta vélemény van, az én véleményem határozottan az, hogy ezt korábban kellett volna bevezetnünk. Én viszonylag régóta… - ’89ben végeztem az egyetemen, és onnantól ke zdődően öt különböző egyetemen dolgoztam, tanítottam. Finnországban kezdődött valamikor ’89ben, aztán - nem akarok anekdotázni, félreértés ne essék, csak azért, hogy… - ’919293 között Hollandiában, utána Kanadában, utána pedig Németországban is dolgozta m egyetemen. Számomra roppant szokatlan volt az, hogy - és Finnországban látszott ez először - tulajdonképpen a szakmai autonómia körébe tartozó tevékenységek mellett mindig ott volt egy gazdasági típusú tevékenység. Nekem, mint egy éppen ott megjelenő ösz töndíjasnak nem csak a témavezetőmmel vagy a tanszékvezetőmmel kellett konzultálnom; ha valamit akartam, azt meg
