Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - Az egészségügyi alapellátásról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
5069 Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket egyébiránt, hogy a módosító javaslatok benyújtására tegnap 16 óráig volt lehetőség. Az egés zségügyi alapellátásról szóló törvényjavaslat általános vitája Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egészségügyi alapellátásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés T/4883. számon a parlamenti informatikai hálózaton el érhető. Megadom a szót elsőként Zombor Gábor úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Államtitkár úr, végezze el a technikai akadályok szükséges elhárítását, és akkor utána öné a szó. Parancsoljon! DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényt kezdünk el tárgyalni, amely talán az egyik olyan fontosságú lépés lesz az el következő időszakban az egészségügyi rendszer megújításában, amely nemcsak egy fejezetből fog állni, hanem soksok újabb és újabb lépést fog megnyitni. A törvény, amelynek címe az egészségügyi alapellátásról szóló T/4883. számú törvényjavaslat, nemcsak egé szségügyi alapellátásról, hanem egy olyan fontos kérdésről is rendelkezik, amely a népegészségügyi szemlélet és a népegészségügyi kérdések beemelése az egészségügyi alapellátás rendszerébe. Amikor arról beszélünk, hogy az egészségügyet hogyan kellene megúj ítani, és egy nagy problémahalmazt látunk, akkor érdemes visszanyúlni, mondjuk, a rendszerváltás környékéig, amikor nagyon jó úton indult el egy nagyon nehéz helyzetben az ország az egészségügy vonatkozásában: a hangsúlyt az alapellátás fejlesztésére helye zte, és ezzel egy nagyon jó úton indult el az ország. Ez a 90es évek közepén volt, ’92 körül. (14.50) Azért is kedves számomra ez a téma, mert én pont akkor háziorvosként dolgoztam, vagyis akkor még körzeti orvosként, és megéltem azt, hogy egyik napról a másikra háziorvossá válhattunk. Majd a későbbiekben egy egészen új típusú finanszírozással, egy új típusú gondolkodással ilyen önálló entitásként dolgozó egészségügyi szakemberekké váltak a háziorvosok. És nagyon nagy reményekkel voltunk akkor, hogy ez a l épés, ez a rendszer, ami kialakult, ez hosszú távon egy olyan alapot fog adni a magyar egészségügyi struktúrának, amelynek, ugye, már akkor is ugyanazok voltak a problémái, a nagy kórházi kapacitások, a drága ellátások nagy száma, és a nemzetközi tendenciá k is ezt mutatták, hogy ebbe az irányba kell elindulni. Sokáig ez a remény meg is volt, közben kialakult egy olyan gondolkodásmód is a háziorvosi rendszerben, de említhetem a házi gyermekorvosokat is… - és természetesen, amikor háziorvosról beszélünk, akko r én mindenkit ideértek, amely a rendszer megújításának záloga lehetett. Azonban ez a törekvés megrekedt, kisiklott, és odáig jutott el a helyzet, hogy a háziorvosok, házi gyermekorvosok nem ennek az önálló szakmai entitásnak tudták már be magukat, hanem k ényszervállalkozóknak, akik már kevesebb jövedelmet tudnak megszerezni abból a létrehozott vállalkozásukból, egyszemélyes vállalkozásukból, hogy az asszisztenst is nekik kell fizetni és minden egyéb költséget, mintha kórházban dolgoznának. Tehát megfordult a rendszer. Annak ellenére, hogy nagyon sok olyan lépés történt, ami ezt a folyamatot próbálta megállítani vagy próbálta lassítani, azt kell mondanom, hogy ez nem sikerült. Nem sikerült, hiszen a folyamatok tíz éve folyamatosan egy irányba mutatnak, és sa jnos az idővel nem sikerül felvennünk a harcot, hiszen
