Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - A kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiai célok meghatározásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - HARRACH PÉTER (KDNP): - ELNÖK: - HARRACH PÉTER (KDNP):
5057 tapasztaljuk - és ez a fő érv , hogy az erőszak többsége nem a működő családokban, hanem a zátonyra futott vagy alkalmi kapcsolatokban történik. A tartós kapcsolat és a család a nő és a gyermek számára mint védőfaktor működik. És hogy azokkal az adatokkal alátámasszam, amire már az előbb utaltam az amerikai felmérés kapcsán: a nemi erőszakot a családon belül élő férfiak 5 százaléka követi el, a volt férjek és élettársak körében 21 százalékban jelenik ez meg, viszont az ismerősök , barátok és rokonok számlájára 56 százalék írható. Tehát nem feltétlenül a családban - sőt, legkevésbé , hanem a különböző, családnak alig nevezhető kapcsolatokban zajlik. (13.50) Ennyit a terminológiai különbségekről. És itt most elsősorban a nők, gyerm ekek, fogyatékosok, idősek ellen elkövetett erőszakról van szó. Én el tudom fogadni, hogy a férfiak elleni erőszak, különösen a pszichés nyomás sérüléseket okozhat, de azt hiszem, ez olyan elenyésző, hogy maradjunk a legveszélyeztetettebbek mellett. Ha eml ékeimben kutatok, én nem találok olyat, hogy engem ilyen erőszakcselekmény ért volna. Lehet, hogy a szelíd feleségemnek tudható ez be. De azt gondolom, hogy valóban olyan bűncselekmény a gyermekek és nők elleni erőszak, amit nemcsak hogy szó nélkül nem leh et hagyni, de intézkedések nélkül sem. És ha keressük az okokat, hogy miért élünk mi egy olyan korban, amikor kivirágzott az erőszak kultúrája - nemcsak a terrorizmusra gondolok, hanem ezekre a mindennapi cselekményekre is , akkor nyilvánvaló, hogy a társ adalmi tudatban kell változtatásokat elérnünk. Talán azt is érdemes megjegyezni, hogy a nyilvánosság is sok esetben szolgálatára áll az ilyenfajta cselekmények elfogadásának, nemcsak a hírműsorokra, de sok esetben a gyermekműsorokra is gondolhatunk, hogy o tt milyen mértékben jelenik meg az erőszak. Még akkor is, ha elfogadjuk a szakembereknek azt a véleményét, hogy ez nem minden esetben készteti a gyermekeket erőszakos cselekményekre. Az isztambuli egyezmény és az előttünk álló anyag között nagyon sok össze függés van, lényegében az a három pont, amire elsősorban hivatkoznak, átfedést mutat. A prevenció fontossága nyilvánvaló, az áldozatokat segítő ellátórendszer szintén, és az igazságszolgáltatás feladata a büntetés. Ha megnézzük, hogy a magyar törvényekben hogyan jelennek meg az ezzel kapcsolatos teendők, akkor elsősorban az Alaptörvényt kell néznünk. Hiszen szól a nők és férfiak egyenjogúságáról; arról, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, gyermekeket, nőket, időseket és fogyatékkal él őket, és kihangsúlyozza, hogy a gyermeknek joga van megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődéshez, az ehhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz; és általában mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Ha a védelem és gondoskodás kapcsolatáról szólunk, akkor azt hiszem, hogy itt megint csak ki kell mondanunk egy fontos szempontot. A gondoskodás nyilván elsősorban a szülőknek, a családnak a feladata, de a védelem már a társadalom egészének, az államnak, a civil szervezeteknek, az iskoláknak a dol ga is, és itt megint csak a társadalmi tudat formálásának és a média szerepének a fontosságát említem. De ha prevencióról van szó, akkor én első helyen a felelősségre nevelést említeném, a normáknak a tiszteletben tartását és az előbb is már említett erköl csi relativizmus elfogadhatatlanságát. A másik nagy terület az áldozatokat segítő ellátórendszer. Sok szó esett a krízisközpontokról, a menedékházakról, és azt hiszem, abban nincs különbség köztünk, hogy ezeknek a növelését, fejlesztését és a feladatra val ó alkalmasságát mindenképpen figyelembe kell venni. Higgyék el, voltam én részben ennek a területnek a gazdája, és nemcsak láttam, hanem igyekeztem is ezen változtatni. Nem lehet ennek a területnek a fontosságát eléggé eltúlozni. Tehát az ellenzéki felszól alásokkal is, amelyek arról szóltak, hogy tökéletesíteni, számukat növelni kell ezeknek az intézményeknek, teljes mértékben egyet lehet érteni. Úgy gondolom, nyugodtan kimondhatjuk, hogy mindnyájan várjuk az isztambuli egyezmény ratifikálását, és mindnyája n elfogadhatónak kell hogy tartsuk - még ha ez egy országgyűlési határozati javaslat formájában történik is - az előttünk fekvő anyagot és annak elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
