Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 9. kedd (82. szám) - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló 2014. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
4616 A gazdasági növekedés, több százalékos gazdasági növekedés hozzá tud tenni saját nemzeti mozgásteret, ahol szintén érdekünk az, hogy a közpénzeket átláthatóan képesek legyünk elkölteni. Szeretném azt is elmondani, hogy az Európai Unióban megosztottság van a számunkra, középeurópai fölzárkózó országok számára bizto sított kohéziós alapok sorsával kapcsolatban. Az Európai Unió választópolgárainak igénye az, hogy szigorú elszámolás mellett, az átláthatóság és a nyilvánosság fokozása mellett kerüljenek a források elköltésre. A regionális főigazgatóságon vagy a különböző biztosokon igenis van az Európai Unió nyilvánosságában megfogalmazódó politikai nyomás arra nézvést, hogy ezek a pénzek áttekinthetően kerüljenek felhasználásra, számonkérhetően kerüljenek felhasználásra, milyen célokat szolgálnak. Amikor választókerülete mben vagy az önök választókerületében vagy a képviselőtársaim által képviselt választók közé keveredik a nagy nettó befizető államok valamelyik állampolgára, mondjuk, egy német választópolgár, és megdöbbenve tapasztalja, hogy a városaink főterein a szökőku tak és a padok az általa befizetett adókból valósulnak meg, sőt a magyarországi autópályahálózat, ami mégiscsak a legjobb középeurópai összehasonlításban, az ő adójából valósul meg, vagy egy olyan szállodában lakik, ami az ő adóeuróiból valósul meg, akkor nyilvánvalóan számos kétely is megfogalmazódhat benne azt illetően, hogy neki valóban aze a dolga, hogy a mi jólétünkhöz ilyen volumenben járuljon hozzá. Ezt csak azért mondtam el, mert szeretném érzékeltetni önökkel, hogy a következő hét évben azzal lehe t számolni, hogy a közbeszerzési irányelv betartása és betartatása szigorodni és erősödni fog, másrészről pedig erősödni fognak azok az európai intézmények és intézményrendszerek, amelyeknek az a céljuk, hogy az Európai Unió adófizetői által biztosított fo rrásokat kövessék. És van még egy probléma. Nyilván az Európai Unió mint szervezet költségvetése, a Bizottság költségvetése is szűkös a feladatokhoz és a célokhoz képest. Ezért az Európai Bizottságon belül is nagy vita zajlik arról, hogy vajon ezek a regio nális fejlesztési alapok meghozzáke az elvárt eredményeket. Így aztán, amikor az ember európai uniós bürokratákkal tárgyal, a folyosón a small talking keretében elmondják, hogy természetesen ők nagyon szeretik Magyarországot és a magyarokat, de hát értsük meg, hogy nekik az a dolguk, hogy a pénzek elköltését alaposan ellenőrizzék. Tehát van egy ilyen adottság, másrészről pedig van egy hazai adottság is, ami a fejlesztési források nagyságrendjét illeti. Nézzék meg az elmúlt hét év költségvetését, és nézzék meg azt a költségvetési tervet, amit a költségvetési javaslathoz mellékelnie kell a gazdasági minisztériumnak az Európai Bizottság számára. Abból világosan kiderül, hogy ha a magyar költségvetésből kivonnánk az Európai Unió által biztosított forrásokat, ak kor a jelenlegi gazdasági növekedés ellenére sem lennének meg, a befizetéseink ellenére sem, tehát az Európai Unió számára befizetett összegek ellenére sem lennének meg a fejlesztés ilyen volumenű feltételei. Kétségtelen, hogy ma már nem kis befizetői vagy unk mi sem az Európai Uniónak, tehát a magyar adófizetők forintjából is van befizetés, de a mi befizetésünk még mindig jóval kevesebb annál az összegnél, mint amit kapunk. Nyilvánvalóan ez az a forrás, amit fejlesztésre tudunk fordítani. Most nem mennék be le részletesen abba a megállapodásba, amit tavaly szeptemberben Barroso elnök úrral kötött a kormány, és amely arról szól, hogy a források 60 százaléka megy gazdaságfejlesztési, 40 százaléka humán- és reálinfrastruktúrára. Nagyon jó az időpont a közbeszerz ési törvény megtárgyalására, tekintettel arra, hogy egy hétéves ciklus tapasztalatainak lezárására kerülhet sor, és egy hétéves új ciklus megnyitásában egy új intézményrendszer és új játékszabályok megfogalmazását kell mindenféleképpen megtennünk. Most van egy másik metszete is a javaslatnak, ami miatt megfontolásra javasoljuk az Országgyűlésnek a kormány előterjesztését, ez pedig az, hogy a kormány elszánt abban, hogy a 3040 éve fantasztikusan működő és gyarapodó állami bürokráciát megpróbálja valamivel v isszább szorítani. Nem mondom, hogy ez egy Don Quijoteharc, de az OECD május végén megjelent jelentése szerint Magyarországon az összfoglalkoztatotton belül az állami foglalkoztatottak aránya majdnem 20 százalék, ami a 13 százalékos OECDátlaghoz képest n em akármi. Ez azt jelenti, hogy a
