Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 9. kedd (82. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KÓNYA PÉTER (Független):
4608 A törvényjavaslat szövege a célnak megfelelően lakóhelytől függetlenül megnyitja a hadigo ndozottsági jogosultságot azon magyar állampolgárok számára is, akiket 1949. január 1jét megelőzően nyilvántartásba vettek. Magyarország határainak változása következtében sok olyan személy van, aki eddig nem volt jogosult a magyar államtól ellátásra. A j avaslat alapján azok is jogosultak lesznek igényelni hősi halált halt néhai férjük utáni ellátást, akik Magyarországról vonultak be, de lakhelyváltozás nélkül jelenleg más államnak a polgárai. A törvényjavaslat bevezeti a volt hadiárva, volt hadigyámolt és volt hadigondozott családtag fogalmát annak érdekében, hogy megteremtse annak lehetőségét, hogy akik korábban jogosultak voltak hadigondozotti ellátásra, de a pénzellátást megszüntették vagy a jogosultságuk megszűnt, kérelemre a járadékban részesülhessene k. Összességében tehát úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat indokolt, ezért az LMP támogatja azt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a KDNP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. A határozati há zszabály 36. § (4) bekezdése szerint most van lehetőség arra, hogy az elsőnek jelentkező független képviselő 15 perces időkeretben felszólaljon. Ennek megfelelően megadom a szót Kónya Péter képviselő úrnak, aki felszólalását a helyén mondja el. Parancsoljo n, képviselő úr! KÓNYA PÉTER ( Független ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, nincs nagyobb bűn annál, mint amikor egy állam, egy kormány vagy egy hatalom hátat fordít a hőseinek, hátat fordít azoknak, akik adott esetben az életüket vagy az egészségüket áldozták a hazájukért. Ez a törvényjavaslat egy olyan hibára és bűnre próbál orvosságot nyújtani, amit az elődeink követtek el a rendszerváltást megelőzően. Számomra hivatásos katonaként az egyik legfájd almasabb dolog talán az volt, amikor meg kellett élnem, azt kellett tapasztalnom, hogy Magyarországon vagy más országokban, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában a katonasírok gondozatlanok, teljesen elhanyagoltak a különböző temetőkben, vagy ha n em is temetőkben, de különböző helyeken. S nem volt annál felemelőbb érzés, mint amikor a kilencvenes évek elején és közepén több katonával, volt úgy is, hogy három szakasznyi katonával Lengyelországban magyar katonasírokat hoztunk rendbe több hónapon kere sztül, majd ezt követően Ukrajnában is felderítettünk és feltártunk kint élő, határon túli magyarokkal katonasírokat, és azokat rendbe hoztuk. Ez a törvényjavaslat nemcsak a múltnak mutat irányt, hanem a jelen katonáinak is, mert végre kimondja, hogy Magya rországon nem lehet hátat fordítani a katonáinknak, a hőseinknek. Az biztos, hogy ez a törvényjavaslat a jelen katonáinak is üzenetet fog mondani. (13.00) Ugyanakkor egyet kell értenem Harangozó képviselőtársammal, hogy valóban ez a törvény egy jelképes tö rvény, de összegében és összegszerűségében - azt gondolom, talán ki is lehet mondani - talán méltatlan, hogy ilyen alacsony összegben határozzuk meg ezt a járadékot. Tisztában vagyok vele, hogy nyilván ennek költségvetési vonzatai vannak, ugyanakkor, ha ki mondjuk azt, hogy jogos, hogy ezeknek az embereknek valamiféle járandóságot biztosítsunk, akkor el kellene gondolkodni azon, hogy ennek az összegnek a mértékét valamilyen módon próbáljuk meg megemelni, hiszen ez ugyanúgy üzenetértéket hordoz magában. Valób an, azzal is egyet kell értenem, amire több képviselőtársaim is utalt, hogy biztos, hogy itt a teremben is mindenkinek van valamilyen módon érintett rokona, és végre elindulunk azon az úton, hogy megbecsüljük azokat az embereket. Függetlenül attól, hogy mi lyen háború volt a második világháború, de azok az emberek, akik a hazájukért áldozták az életüket vagy az egészségüket, vagy az ő rokonaik, akiknek el kell szenvedni, hogy ők meghaltak, méltó megbecsülésben részesüljenek,
