Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 29. péntek (78. szám) - Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - TELEKI LÁSZLÓ
4182 Igyekeztem egyébként szemléletes példával élni, amikor itt az ország kettészakítottságáról beszéltem. Amikor azt mondtam, hogy a vidékre nem jut elég hangsúly, akkor például a Kaposvár – Siófok, a Kaposvár – Fonyód vonalakra gondoltam, vagy éppen az Ormánság tulajdonképpen lelkének tekinthető sellyei vasútvonalra, ami ről még maga Tiffán Zsolt is úgy nyilatkozott, hogy bizony meg kellene építeni, és ecsetelte éppen az egyik sajtónyilatkozatában annak az előnyeit. Csak az a nagy probléma, államtitkár úr, hogy ennek a megvalósításáról semmit nem hallunk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra az MSZP képviselőcsoportjából Teleki László képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országg yűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Egy mondatban visszatérve az előző szópárbajra, azt gondolom, hogy a Házon kívül című műsort is meg kellett volna nézni - ott a gyerekek mondták el, hogy a tornatermek állapota milyen , és akkor lehetett volna egy valós k épet kapni, mert azt gondolom, hogy a gyerekek nem hazudnak, hanem valóságos dolgokat mondanak el, és abban elmondták, hogy mi az, ami a tornatermekben ma megvan. Én a koromnál fogva is kint az udvaron is, tornateremben is tornáztam, tornaórán, tehát nekem megvolt ez, de azt gondolom, hogy a fejlődést nem lehet megállítani, hanem szabadon kell engedni, és a fejlődés pedig azt jelenti az én olvasatomban, hogy olyan tornatermek legyenek, amelybe szívesen mennek be a gyerekek, és nem a sportcsarnokok - és nem szeretnék arra hivatkozni - építése, fejlesztése, újítása lenne, hanem a gyerekeknek kellene olyan minőségi feltételeket biztosítani, ahova szívesen bemennének. A következő részben pedig arról szeretnék beszélni, hogy önök forrásokat vontak ki az oktatásbó l, az egészségügyből, az önkormányzatoktól vettek el különböző forrásokat, és a szociális ellátórendszer átszabásával mindenhol látható, hogy a szegények semmiképpen nem járnak jól a 2016os költségvetési évben. Ezt azért mondom, mert ha végigmegyünk egyk ét olyan dolgon, amelyet már, azt gondolom, hogy aki itt volt az elmúlt 19 órában, az hallhatta nagyon sokszor, főleg az ellenzéki oldalról, hogy azért több olyan szinten stagnálnak a források, ami nagyon nagy problémát jelent. Az esélyegyenlőség jegyében, amit önök nagyon sokszor mondanak, és talán jogosan is, hogy mennyire fontos az esélyegyenlőség különböző területen, hallhattuk egyébként ma fideszes padsorokból is nagyon szépen hangzóan, hogy mennyire fontos, mondjuk, a romáknál a felzárkóztatás, ami, a zt gondolom, hogy tényleg így van, és örülök neki, hogy ha nem másban, legalább szavakban lehet ezt hallani önöktől; habár szívesen hallanám Farkas Flóriántól is, hogy mit gondol a romaügyről ebben a költségvetésben, milyen felzárkóztatási forrásokat lát ő és hogy látja azt. Sajnos a húszórás vitában nem volt lehetősége elmondani, hogy ő hogy látja. Néhány konkrét dolgot, mielőtt a romaügyről is néhány dolgot mondanék. Azt gondolom, hogy az autistáknak járó összeget mindenképpen fontosnak tartottam volna me gemelni, mert egyre többen is vannak, és olyan problémák vannak, amelyekben valóban lehet látni azt, hogy ott kellene olyan forrásokat eszközölni a jövőben, ami segítséget jelenthetne számukra, és ez sajnos nem történik meg ebben a költségvetésben. Higgyék el, nemcsak azért mondom el a felszólalásomat, hogy az időkeret elfogyjon, hanem komolyan gondolom, hogy azokat a jelzéseket, amelyeket adnak, önöknek, a kormány tagjainak, a magyar parlamentnek hallania kell, és azt gondolom, hogy önök, akik járnak egyéb ként területen és vidéken is, kell hogy érzékeljék azt a problémát, amellyel bírnak, mondjuk, ebben az esetben az autisták. De ugyanúgy egyébként a Vöröskeresztnél is hasonló a probléma. A véradás egyik legnagyobb gondja az országnak, nagyon sokszor nem tu dják még azt sem jól és kellőképpen megszervezni, mert
