Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 28. csütörtök (77. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - EGYED ZSOLT (Jobbik):
3935 vet te eddig a tisztelt Ház ezt a kérdést elég komolyan. Két csoportra kell osztani ezt a kérdést most, jelen pillanatban. Működnek településeken, települések mellett úgynevezett gyepmesteri telepek, amik gyakorlatilag nem szólnak másról, mint a bekerült jószá gokat önkormányzati vagy állami finanszírozással, nemes egyszerűséggel elpusztítják. Ezek az intézmények, ha nem is sokat, de kapnak valamennyi pénzt. Mellette működnek civil állatvédő szervezetek, mondhatom nyugodtan, százával az országban, akik saját for rásokból, legjobb esetben az adó 1 százalékok fogadásával működtetik erőn felül ezeket a telephelyeket, és gyakorlatilag mindent megtesznek azért, hogy ezeket az állatokat, akik oda bekerülnek - és ezt mindig szeretném, és fogom is hangsúlyozni, hogy az em ber felelőtlensége miatt kerülnek oda , ezeket gazdához juttassák, és megtalálják számukra a megfelelő megoldásokat, hogy az a jószág gazdához kerüljön, és normális körülmények között tudjon élni. Ezek a szervezetek, kijelenthető, hogy egyetlenegy forint állami támogatásban nem részesülnek, és úgy gondolom, hogy ez nemcsak hogy közös érdek, az egész ország érdeke, hanem ezek a szervezetek - szeretném hangsúlyozni - közfeladatot látnak el. Ugyanis a nap 24 órájában, ha szólnak nekik, összeszedik a kóborló á llatokat. És gondolom, nem kell idehoznom példának azokat az eseteket, amikor kisgyermekeket utcán, városokban, falvakban kóborló állatok megtámadnak, és sokszor életveszélyes sérüléseket okoznak. Tehát én úgy gondolom, hogy ezek a szervezetek közfeladatot látnak el, és mindenképpen megérdemelnék azt, hogy megkapják az állami finanszírozást. Mellette még egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a probléma - mint sok oly más probléma az országban , ha a kiváltó oka nem gyökerestől v an megszüntetve, újra fog termelődni. Itt pedig egyetlenegy megoldás lenne arra, hogy ezt a problémát csírájában elfojtsuk: el kellene indítani egy államilag finanszírozott ivartalanítási akciót. Megegyezni adott esetben az Állatorvosi Kamarával, megegyezn i az állatorvosokkal, mert ez máshogy nem fog működni, mert így kútba dobott pénz az egész, amit az állatvédelemre fordítanak ezek a civil szervezetek a saját forrásaikból. Természetesen ebben a kérdésben a költségvetéshez megtettem a módosító javaslataima t, és remélem, hogy kormánypárti képviselőtársaim is támogatni fogják. Másik nagyon fontos és itt az állatvédelemmel valamilyen szinten összefüggő kérdés a speciális mentőcsoportok kérdése. Gyakorlatilag ők ugyanabban a helyzetben vannak ilyen szempontból, mint a civil állatvédő szervezetek, saját forrásból működnek, gyakorlatilag nem nagyon vagy szinte sosem kapnak állami támogatást. Szintén az 1 százalékokból próbálják működtetni a saját rendszerüket, próbálják a saját infrastruktúrájukat fejleszteni, épí teni. Én nagyon jól tudom, hogy addig ez a kérdés senkinek sem fontos annyira, amíg ő vagy valamelyik családtagja nem kerül olyan helyzetbe, hogy ezeknek a szervezeteknek, csoportoknak a sürgős beavatkozására van szükség. És hát itt most szeretnék példakén t felhozni akár egy átlagos esetet. Mi történik akkor, ha például egy idős ember, aki esetleg nem is tudja mindig, hogy mi történik körülötte, tegyük fel, elcsatangol az erdőben, a környéken, mindennap megtörténik. Tudják, kedves képviselőtársaim, mi törté nik ilyenkor? Értesítik a rokonok a rendőrséget, kijönnek a rendőrök, ők felhívják a katasztrófavédőket, a katasztrófavédelem kivonul. És szeretném még egyszer hangsúlyozni, nem akarom megbántani a katasztrófavédelmet, mert gyakorlatilag ők is egy elég alu lfinanszírozott szervezet, megítélésem szerint, és nem kaptak kiképzést ilyen speciális helyzetekre, tehát folytatom: kijönnek a katasztrófavédők, megvizsgálják a helyzetet, és utána értesítik a környéken megtalálható speciális mentőcsoportot, akik elvégzi k a tényleges felderítést, és optimális esetben - nagyon jó statisztikákkal egyébként - az elveszett embereket, gyermekeket, idős embereket élve megtalálják. Na most, én úgy gondolom, hogy az emberi élet nem mérhető forintokban, millió forintokban, tízmill ió forintokban, minden emberi élet felbecsülhetetlen, és azok a szervezetek, akik áldozatos munkájukkal, saját forrásaikból 1020 éve végzik ezt a tevékenységet, igazán megérdemelnék azt, hogy megfelelő finanszírozásban részesüljenek. A finanszírozásnál ar ra gondolok, hogy az alapvető tevékenységükhöz szükséges járműveket, eszközöket be tudják szerezni, és ne okozzon esetleg az
