Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 28. csütörtök (77. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
3920 le. T ermészetesen tudatában vagyunk annak, hogy ez többletapparátust és többletköltséget igényel, ezért javasoljuk a plusz egymilliárd forintot az ügyészségi fejezetnél. Ha a kérdés az, hogy ezt miből vesszük el, a válasz rendkívül egyszerű: egyrészt legalább 2 00 milliárd forintot a saját becsléseink szerint az áfacsalások visszaszorításával meg lehetne spórolni, kiváltképp akkor, hogyha a parlament elfogadná az LMPnek azt a javaslatát, amelyik egyébként az offshorelovagok kiűzéséről szól. Hogyha elzárnánk azo kat a pénzszivattyúkat, amelyeket a politikai elit az elmúlt 25 évben kiépített, és különböző adóparadicsomokba nyúlnak ki, és pumpálják ki a jövedelmet a magyar nemzetgazdaságból, rögtön több maradna az államkasszában. Ezen túlmenően pedig, azt gondoljuk, hogy a játékadórendszer átalakításával ott figyel csak Andy Vajna zsebében olyan 15 milliárd forint, amelynek lenne jobb helye másutt, akár a korrupcióellenes intézményrendszer megerősítésénél, akár a kórházak adósságállományának a csökkentésénél. És nem utolsósorban, ha a fedezeti oldalról beszélünk, szólni kell arról is, hogy a jövő évre is, ha nagyon szigorúan becsüljük, akkor is több mint 2 milliárd forint jut különböző címeken kormányzati kommunikációra. Ez a pofátlanság netovábbja. Az LMP ezt az állá spontot képviselte 2009ben is már a Bajnaikormány idején, akkor 400 millió volt a kormányzati büdzsében kormányzati kommunikációra. Ma több mint 2 milliárd forint, és akkor nagyon szerény a kormány, mert tavaly, amikor választási év volt, ez az összeg 3 milliárd volt. Ez nem más, mint bújtatott pártfinanszírozás. Addig, amíg lehetséges a kormányzati propaganda, teljesen fölösleges reklámadóról idehozni törvényeket, hiszen nyilvánvaló, hogy a kormányzati megrendeléseken, illetve az állami cégek megrendelés ein keresztül szabadon tudja manipulálni a sajtót, saját szája íze szerint a mindenkori kormányzat. És, gondoljunk bele, hogy azok a milliárdok, amelyek kormányzati kommunikációra elmennek, jelenleg nem a polgárokat segítik jogaik gyakorlásában vagy kötele zettségeik teljesítésében, hanem az üres hablatyot közvetítik, amit valamelyik kommunikációs gurujuk éppen kitalál. A kormányzati kommunikáció ma szól a nemzeti konzultációnak nevezett agyrémről, és szól arról, hogy a saját dicsőségüket hogyan tudják időrő l időre óriásplakátokon hirdetni. Erre Magyarországnak, a magyar embereknek nincsen szükségük. Éppen ezért követeljük azt, hogy egyrészt a kormányzati propagandát tiltsák meg, a kommunikációra szánt összegeket pedig csökkentsék a minimumra, ami valóban ahh oz szükséges, hogy a polgárok jogainak gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges információkat célba lehessen juttatni. Ezért követeljük azt is, hogy ezt az úgynevezett Nemzeti Kommunikációs Hivatalt, ügynökséget, amit most kreálnak, úgy, ahogy van, szánts ák be, szüntessék meg, hiszen nemcsak a kormányzati kommunikációra nincsen szükség, a monopolhelyzetben lévő állami, önkormányzati cégek reklámozására sincsen szükség. Akinek nincsen versenytársa, annak nincsen szüksége reklámra. Éppen ezért azok a milliár dok, amit ilyen célra a költségvetésben elkülönítettek, egészen egyszerűen a választópolgárok, az adófizetők megrablása. Tisztelt Országgyűlés! Arra teszünk tehát javaslatot, hogy növeljük azoknak az intézményeknek célzottan a támogatását, amelyeknek kulcs szerepük van a korrupcióellenes küzdelemben, ez a Számvevőszék és az ügyészség az LMP álláspontja szerint. Ezen túlmenően pedig további 1 milliárddal az Országos Bírósági Hivatal büdzséjét azért javasoljuk megnövelni, mert így van lehetőség arra, hogy az i gazságszolgáltatás nyilvánossága biztosított legyen, és ne kézenközön derüljön ki - politikai szándékoktól vezérelten, gondolom én , hogy egyegy ügy éppen hol tart, más ügyekben, ahol nincsenek ilyen politikai szándékok, pedig a választópolgár sötétben tapogatózik. Az igazságszolgáltatás nyilvánosságával párhuzamosan követeljük ugyanis azt, hogy pontosan a közérdeket sértő cselekmények esetén legyen garantált a nyilvánosság hozzáférése ahhoz, hogy a különböző büntetőeljárási fázisok éppen hol tartanak, l egyen szó akár a szekszárdi trafikmutyiról, akár Simon Gábor ügyéről, a választópolgároknak jogukban áll pontosan és hitelesen tájékozódni arról, hogy egy büntetőeljárás hol tart. Ehhez törvény kell az igazságszolgáltatás nyilvánosságáról, de ahhoz, hogy e zt végre lehessen hajtani, többletfedezet kell a bíróságoknak.
