Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - KDNP-
3831 Azonban ahhoz, hogy egy ilyenfajta vízió teljesüljön, megkerülhetetlen az, hogy az egészségügyből pénzt kelle kivonni, szinten kelle tartani, vagy nagyságrenddel több pénzt adni. És a nagyságrenddel több pénz az egészségügynek azt jelentené , hogy ennek tudatában már lehetne koncepciókat gyártani. Megfordulna az a - már ne haragudjanak, de eléggé bolond - gyakorlat, amikor koncepciók készülnek arra, hogy hogyan lehessen pénzt teremteni, megtakarítani ahhoz, hogy az egészségügyi rendszer működ jön. A dolgot fordítottá kellene tenni. És ha Volner képviselőtársam elmondta, hogy szerinte a költségvetés az úgy mire való, én meg azt mondom, hogy arra való, hogy a mindannyiunk által összeadott pénz ügyeiről döntsünk, mármint hogy mit tartunk fontosnak . És ha fontosnak tartanánk ezt a területet, az egészségben maradást meg a gyógyulást, akkor nagy valószínűséggel annak kellene lenni a vita tárgyának, hogy nem 424347 milliárddal, hanem százmilliárdos nagyságrenddel többre lenne szükség az egészségügy n ormális működéséhez. Azért mondom el mindezt, képviselőtársaim, mert ez lenne az a nagyságrend, amikor már tudnánk komoly dolgokról beszélni; amikor lehetne koncepciót csinálni a kórházi működésre, az egynaposra, a járóbetegszakellátásra, bármi másra, de addig nem lehet erről beszélni, csak így, kommunikációs szinten, mert nincs hozzá komoly lehetőség. Ezért tehát marad a kommunikáció, hogy a háziorvos megint kap 10 milliárdot. Kérdezem én, 10 milliárdból mitől fog megváltozni a beteg helyzete. A rezidense k képzésére lesz ebben pénz. Én ennek nagyon örülök, de nem fogja megreformálni az egészségügyet. És akkor még néhány apróságra, hozzáteszem, úgy - és most államtitkár úrnak azért mondanám, hogy én pontosabban igyekszem fogalmazni, és, kérem, értse jól , hogy az Ealapban közvetlenül egészségügyre szolgáló pénzek 45 milliárddal csökkentek. Ez pont kísértetiesen annyi, mint amennyit Varga Mihály miniszter úr elismert egy televíziós beszélgetésben: igen, a kórházak pénzéből 45 milliárd hiányzik, de nagyon sa jnálom, nem tudunk ennek többet adni. Na most, nem 45 milliárdos összegekről van szó. Ezért tehát azt gondolom, szükség lenne arra, hogy költségvetés kapcsán beszéljünk talán arról is, hogy nem egy ilyen ellenzékkormány felállásában mondjuk el mi, hogy ez kevesebb, és mondja el a kormány, hogy ez pedig több, mi mondjuk el, hogy ez rosszabb, és mondja el a kormány, hogy ez jobb, bár természetesen egy költségvetési vita általában ideológiákról és víziókról is szól, hanem néhány ügyben megpróbálunk komolyan s zót váltani és szót érteni. Na, én ezt a szándékot nem látom, csak azt látom, hogy úgy átlag kéthárom havonta egy egészségügyi saláta odakerül a parlament asztalára, abban benne van minden olyan változtatás, amit vagy uniós ügyek, vagy a logika és a működ és, vagy a szorító kényszer kapcsán el kell rendezni. Ezek általában apróságok, ezért tehát nem is igényelnek nagy figyelmet, de arra, hogy az egészségügy ügyét megvitassuk, és egy kukában landoló Semmelweisterv után meg egy - szerintem már tartalmában ne m élő - ”egészségügy Magyarország 2020ig” program után, amit februárban fogadtak el, na, ez után kellene komoly beszélgetést folytatni erről. A mi módosító javaslataink egészségügy ügyében arról szólnak, hogy a bérügyekben döntő változást kell hozni, a kó rházi működésben döntő változást kell hozni, háziorvosoknál is természetesen, mentőknél, és olyan ügyeket orvosolni, amelyek szorítóak. Mi nem azt tartjuk megoldásnak, hogyha a várólisták és pláne az előjegyzési listák csökkentésére így ledobunk 5 milliárd ot, hogy ez arra jó lesz, mert megállítja. Nem fogja, jelentem. Azt gondoljuk, hogy a kórházi működés finanszírozásában és jobb finanszírozásában kell elintézni a hálapénzügyeket egy jobb bérrel, a normális működési feltételeket, például az önök által megí gért onkológiai teljesítményvolumenkorlát oldását, nem beszélve arról, hogy természetesen akkor is, hogyha hál’ istennek, negatív a lelet, akkor is finanszírozni kell. Ebben lehetne elintézni a kórházaknál azt a fajta várólistaügyet és az ellátásoknál, am elyek most már nagyon feszítők, mondom, nemcsak a csípő- és térdprotézis, gerincstabilizálás, hanem itt nagyon fontos az, hogy egy egyszerű mammográfiai vizsgálatra hónapokat kell várni, ami nem megy. (18.00)
