Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
3829 Alkalmaznak szakmunkásokat. Ezek a szakmunkások ma már, ha megnézzük a magyar gazdaság technológiai fejlettségét, az OECDösszehas onlításban Németország után Magyarországon a legnagyobb a technológiai hozzáadott érték az itteni gyártási folyamat alapján. Ez azt jelenti, hogy ezek a szakmunkások, akik a szakképző intézményekben végeznek, már nem azzal a fajta tudással rendelkeznek vag y kell hogy rendelkezzenek, amit mondjuk, húsz évvel ezelőtt igényeltek, ők már azon a határon vannak, hogy egy nagyon bonyolult technológiát kell tudni üzemeltetni. Ezekben az összeszerelő üzemekben magához a gyártási folyamathoz, tehát az értékteremtési folyamathoz tartoznak mérnökök. Ezeknek a mérnököknek az a dolguk, hogy azt a technológiát, ami ott működik, tervezzék, üzemeltessék, karbantartsák, javítsák. Ez szintén nem olcsó mérnököket jelent, hanem ez valóban drága és magasan képzett mérnököket jele nt. Tartalmaz olyan közgazdászokat, akik értik az értékteremtő folyamatot, le tudják írni. Ezeknél az önök által összeszerelő üzemnek nevezett vállalatoknál a vállalat alkalmaz közgazdászokat nagyon sok területre, kereskedőnek, beszerző nek; alkalmaz jogászokat; alkalmaz humánerőforrásmenedzsmenthez értő szakembereket; alkalmaz nyelvtanárokat; alkalmaz egy sor olyan szakembert, akik szükségesek ahhoz, hogy ezek a vállalatok tudjanak működni. Hogy mennyire nem összeszerelő üzemnek tekinth etőek ezek a vállalatok: amikor a rendszerváltoztatás után ezek a vállalatok megjelentek Magyarországon, jelentős részük valóban csak összeszereléssel, tehát valamifajta gyártással foglalkozott, de az összeszerelés is egy nagyon fontos dolog. A megmunkálás nem összeszerelés, tehát vigyázni kell, hogy mit mondunk. Ma ezen vállalatok jelentős része innovációs központtá vált, tehát azon túl, hogy ők valóban gyártanak valamit - és egyébként nemcsak technikaiműszaki vállalatok tartoznak ide , ezen vállalatok j elentős részének már van fejlesztő, innovációra alkalmas társasága; ezek a vállalatok Magyarországon saját forrásból 150 milliárd forintot költenek évente kutatásfejlesztésre és innovációra. Ez az összeg és ez a számosság emelte egyébként Magyarországot K eletKözépEurópában a vállalati innováció élországává. Hogy ezek a vállalatok aztán még ezen túl mi mindent tesznek, és amikor arról beszélünk, hogy összeszerelő üzemként milyen szakembert képzünk számukra, ezek a vállalatok a környezetükbe abszolút integ rálódtak, ezek a vállalatok megjelennek a helyi egyetemeken, megjelennek a kormánynál, hogy milyen módon alakítsák át, fejlesszék ezeket a képzéseket. Én azt hiszem, hogy amikor összeszerelő üzemekről és az ezek számára való képzésről beszélünk, nagyon fon tosnak tartom azt figyelembe venni, hogy itt azért egy egészen más típusú dologról van szó. Tehát én azt szeretném kérni mindenkitől, hogy amikor ezeket a kijelentéseket tesszük, akkor mindig gondoljuk azt át, hogy mit jelentenek ezek a vállalatok. Tehát i tt nem olcsó, alacsonyan képzett szakemberekről van szó, hanem drága és egyébként jól képzett szakemberekről meg a rájuk vonatkozó igényekről van szó. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a felszólalásokat. Megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, MSZPképviselőcsoport. (17.50) TUKACS ISTVÁN ( MSZP ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen üggyel szeretnék foglalkozni a költségvetés kapcsán, de ez előtt szeretnék egy kicsit elidőzni annál a gondolatnál, amit TuriKovács képviselőtársam felvetett, mégpedig, hogy miért most tárgyaljuk ezt a költségvetést. Tisztelt Képviselőtársam! Ön nagyon becsülendő jóindulattal úgy gondolja, hogy az ért, mert ez stabilitást ad az országnak. Én erről egy kicsit más gondolok, és mást gondoltak önök is ez előtt egy évvel például.
