Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3795 költségvetésből az idén, jövőre pedig a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Startmunkaprogramjában már 340 millió forintos előirányzat szerepel. Itt sem az a probléma, hogy a kormány áldoz a közmunkaprogramra, sőt én azt gondolom, fontos az, hogy a közmunkaprog ramra rááldozzon, és figyeljen annak a hatékonyságára, megtérülésére is, a probléma inkább abból fakad, hogy ebből az olvasható ki, hogy középtávon és hosszú távon semmilyen érdemi gazdasági fordulatban maga a kormány sem reménykedik. Ő maga is elfogadta a zt, hogy a munkahelyteremtéssel kapcsolatos ígéretei pusztán hamis ígéretek voltak, és a közmunkások gazdaságpolitikáját kívánja megvalósítani a kormány. Ha a számokat nézzük: azt számoltuk ki nemrégiben, hogy ha az összes foglalkoztatott négy év alatt meg valósult mintegy 300 ezer fős növekményét vesszük alapul, és ebből levonjuk a közfoglalkoztatottak számát, akkor megkapjuk azt, amire önöknek valójában hivatkozni kéne az elmúlt öt év alapján. Ez 50100 ezer ember, ennyire tehető azok száma, akik a verseny szféra munkahelyeit tudták elfoglalni. Azt gondolom, hogy az 1 milliós ígérethez képest ez az 50100 ezer fő öt év alatt nagyon mérsékelt, és egyáltalán nem ad okot sem az örömre, sem a melldöngetésre. Ami a másik foglalkoztatással kapcsolatos illúziókelté s, az a kivándorlással függ össze. A külföldi munkavállalás esetén csak becslésekre tudunk hagyatkozni. Általában félmillió köré szokta tenni a többség ennek a konkrét összegét, számát. A Jobbik számtalanszor elmondta már, hogy ez Magyarország problémái kö zül az egyik legsúlyosabb probléma. Számunkra teljesen érthetetlen, hogy a kormány ezt is valamiféle sikerként könyveli el, kalandvágynak vagy egyéb kifejezésekkel illetett folyamatnak, ami természetes, és aminek nekünk örülnünk kellene. Én azt gondolom, e z egyáltalán nem ad okot az örömre, sőt ez a kormány negatív bizonyítványa, és a polgári Magyarország megteremtésének, aminek elvileg ez a költségvetés lenne a dokumentuma, ez pont ennek az élő cáfolata. Értem én, hogy önök mindenképpen a polgári Magyarors zágot szeretnék megteremteni ebben a dokumentumban, de ahogy már mondtam, ezt ez a költségvetés nem támasztja alá, másrészt pedig szintén azt érzem, hogy a polgári Magyarország és a „polgári” kifejezés körül néhány hónapja kirobbant politikai vita kapcsán önök most egy kicsit túlkompenzálnak. Ugye, az egyik Fidesz közeli politológus szerint ez pusztán csak egy termék a kormánypárt számára, és nem valamiféle gazdasági vagy társadalmi stratégia. Nagyon kellemetlen vitát kellett önöknek ez ügyben elszenvedniük , és most azt látom, hogy a költségvetéssel próbálják ezt - picit izzadságszagúan - bizonygatni. A foglalkoztatás után rátérnék az életszínvonalra, vagyis annak a kérdésére, hogy mit érnek a makromutatók, ha az emberek nem érzik az életük javulását. Akkor vagy csalókák ezek a számok, vagy ha vannak is a makromutatók mögött valódi számok, valódi gyarapodás, valódi növekmény, mint amiről a KDNP vezérszónoka is beszélt, akkor az nem biztos, hogy eljut az emberekig, az érintettekig. Hogy képszerűen fogalmazzak: lehet, hogy megérik a fán a gyümölcs, csak valakik leszedik, még a fáról leeszik a gyümölcsöt, mielőtt eljutna az emberekhez; itt természetesen a korrupcióra gondolok. Azt már mondtam, hogy a munkabért terhelő adóterhekben Magyarország a negyedik legrossz abb helyen van. Van még egy ilyen legrosszabb negyedik helyünk, ez a vásárlóerőparitáson mért fogyasztás. Ebben vagyunk Európában, az Európai Unióban a negyedik legrosszabbak, csupán Bulgáriát, Romániát és Horvátországot sikerül megelőznünk. Méltányoljuk mi és támogatjuk az szjacsökkentést, az életpályamodelleket, a családi kedvezmények kiterjesztését a kétgyermekes családok esetében, de mindezekkel együtt is elmondható, hogy nem sikerül a kormánynak a 2016os költségvetéssel sem megállítania az elszegény edést. Szintén egy érdekes adat, amit az idő előrehaladta miatt már nem elemeznék bővebben: az ENSZ boldogságjelentése szerint 158 országból a 104. helyen állunk azt tekintve, hogy hogy érzik magukat a magyar emberek. De mégis belemegyek egy pillanatra. A csehek, a szlovákok és a szlovénok az első ötvenben vannak, nekünk még az első százba sem sikerült bekerülnünk. Ha megnézzük ezt a négy területet, a gazdasági növekedést, az egyensúlyt, a foglalkoztatást és az életszínvonalat, akkor
