Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3781 Pontosan tudják, hiszen a KSH adatai a legszomorúbb képet festik ma Magyarországról. Míg a nyugatd unántúli régióban 63 évig élnek betegségmentesen az emberek, addig az ÉszakAlföldön csak 54 és fél évig. Tudják, tisztelt képviselőtársaim, nincs az a gyűlöletkampány, amely elfedi ezt a tragédiát. Azonban itt van előttünk az idő előtt benyújtott költségv etés, amelyben a kormány kísérletet sem tesz a fent vázolt problémák kezelésére. A mögöttünk lévő költségvetés az elmúlt négy évben ugyanazt a tendenciát és gyakorlatot követte. Bárhogyan is nevezik, önök forrásokat vontak ki az oktatás, az egészségügy, az önkormányzatiság területéről és a szociális ellátórendszerből. Eközben százmilliárdos nagyságrendben költöttek stadionokra az elmúlt években, úgy (Balla György: Ez nem igaz! - Demeter Márta: Dehogynem! - Balla György: Az ellenkezője igaz! - Demeter Márta: Nem igaz!) , ahogy a jövő évben is tervezik, eközben különböző adókat vetettek be, azért, merthogy önök az adócsökkentés kormányai kívántak lenni. Csak néhányat hadd soroljak! Napelemet sújtó adó, szappanadó (Balla György nevet. - Demeter Márta: Vicces, ké pviselő úr?) , az élelmiszerek árát pedig megdrágította az élelmiszerláncfelügyeleti díj abszurd arányú felemelése. Nyilván az idei költségvetéstervezet sem ígér sok jót Magyarországon. Annyit látni ma belőle, az egyenlőtlenségek fokozásának költségvetése ez. Ezért talán úgy gondolja a miniszterelnök úr, hogy a legkínosabb, az egész országnak ártalmas ügyeken jobb előbb túl lenni. Annyiban talán igazuk is van, hogy tarthatatlanná is fog válni ennek a költségvetésnek az elfogadása. Bizonyára, ahogyan az elő ző kormányzati ciklusokban próbálkoztak már kétévi költségvetés elfogadásával, és akkor is az lett a következménye, hogy évközben többszöri módosítással kellett korrigálni és kiszámíthatatlanná tenni mind a társadalmi, mind a gazdasági környezetet, így err e a költségvetési törvényre is ez vár 2016ban. Az elején említettem, hogy jó lett volna, ha megbeszélik az érintettekkel, a társadalmi partnerekkel, érdekképviseletekkel, megvitatni ezt a javaslatot, már csak azért is, hogy ne csak politikailag szembesíts ék önöket az ellenzéki pártok, hogy milyen költségvetést kívánnak elfogadni, legalább elvi esélyük lehetett volna arra, hogy kiigazító javaslatokat tehessenek. Bár mindehhez hozzá kell tennem, hogy mérsékelt jelentősége van annak, hogy mit fogad el a tiszt elt Ház, ugyanis olyan dinamikával változnak az önök kormányának cselekvési tervei, oly mértékben kiszámíthatatlanok, kaotikusak, átgondolatlanok az intézkedéseik, és annyi szabadon felhasználható tartalékot fognak előreláthatóan a polgárok számára a büdzs é elfogadásakor meg nem ismerhető kiadásokra elkülöníteni, hogy mindez igen problémássá teszi az érdemi kritikai javaslatok befogadását és reményét. No, és azt sem tudhatjuk, hogy mikor öntik bele a pénzt valamilyen Fidesz körüli csaló pénzügyi vállalkozás ba, hogy aztán az elússzon. Ugye, önök is indokoltnak tartják ezt a felvetést a Quaestorbotrány után? Azt sem tudhatjuk, hogy mikor ébrednek rá hirtelen, hogy újra 750 millió forint adópénzből kell csodazongorát vásárolniuk, miután szintén tetemes állami pénzből megterveztették azokat. Mikor beszélünk utoljára ebben a körben is a valóságról? Önök szerint valójában efféle helyekre való a polgárok pénze? Jövőre is folytatni kívánják ezt a gyakorlatot? Elvárható lenne, hogy olyan költségvetés kerüljön elfogad ásra, amelyben széles társadalmi, szakmai és gazdasági konszenzus jön létre. Még most sem lenne késő. Érdemes lenne erről tárgyalni. Természetesen önöknek hatalmukban áll mindezt megkerülni. Ez a hatalom azonban ma már csupán a hatalmi politizálásról szól, a társadalomról már kevésbé. Bár arra volt gondjuk, hogy mielőtt minden társadalmi osztályt szembefordítanak egymással, és elvonják a lehetőségeiket, az esélyeiket, eközben belső hatalmi harcaikkal vannak elfoglalva, vagy éppen versengenek a Jobbikkal, ho gy melyik programot valósítsák meg, keletre forduljunke vagy délre. Az országot elszegényítő embertelen programot hogyan álcázzuk, hogyan vonjuk ki az önkormányzatoktól a lehetőséget, hogy a helyben lévő társadalmi kríziseket kezeljék, ezekre egyáltalán n em kívánnak választ adni. Jelzem, eközben a valóságban ez a társadalmi krízis egyre nő a településeken.
