Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - A reklámadóhoz kapcsolódó törvények módósításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
3743 médiumokat kell megregulázni. Ez elfogadhatatlan, de a mostani fő kritikánk egyébként alapvetően az, hogy a kis- és középvállalkozások kapják most a nagyobb terhet a multinacionális cégek által működtetett médiumokkal szemben is, éppen ezért sem tartjuk támogathatónak. Várjuk azt, hogy mik a szakmai érveik, hiszen az indokolás megint csak egy kicsit mellébesz élés. Várjuk a sorozatos pálfordulásaikra a magyarázatot, és természetesen nem szabad elfogadni az RTL Klub és az Európai Unió nyomását, nem szabad engedni nekik. Hiszen láthattuk, hogy milyen hazug érveik voltak, és milyen álságos is volt azért az a tilta kozás a reklámadó kapcsán egyébként átfogóbban a nagyobb médiumok részéről, amelyet nem hallhattunk tőlük, amikor a világ legnagyobb áfakulcsát vezették be Magyarországon. Amikor sorozatosan a kisembereket, a magyar embereket sanyargatták, akkor soha nem h allhattuk a média tiltakozását, nem jelentek meg üres címlappal, de amikor a saját érdekeiket sértve érezték, akkor igen. (10.10) Ezzel megmutatták a valódi énjüket, azonban megmutatta a kormány is a valódi énjét ezzel a most már n+1edik pálfordulással a reklámadó ügyében. Ezért szeretnénk végre tisztán látni, hogy mi lesz a következő, mikor tervezik vagy milyen feltételekkel tervezik ismét az újabb pálfordulásukat. Erre válaszoljon, legyen szíves, államtitkár úr, és ha meg tudta számolni azt, hogy hány pá lfordulásuk volt a reklámadó ügyében, akkor egy számot is várnék még a vita keretében, és lehetőleg nem zárszóként, amikor már nem tudunk arra reagálni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Most normál időkeretben Sallai R. Benedek képvis elő úrnak adom meg a szót. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is számításra szeretném kérni államtitkár urat, hogy legyen egypár matematikai házi feladat. Engem a vita passzív részvevőjeként most már egyre jobban érdekelne az, ha a vitá ban véleményt nyilvánítana, amire reagálni is lehet, hiszen alapvetően kíváncsi lennék, hogy mi szól mellette, hiszen itt van az ellenzék jó kétharmados többséggel a parlamentben - kormánypárti képviselőtársaink eléggé jelképesen tisztelik meg a vitát , é s igazából nem hallok egyetlenegy érvet sem ebben a vitában, ami emellett szólna. Nyilvánvalóan azt látjuk, hogy költségvetési oldalról egy képmutatás zajlik, hazugság zajlik. Gyakorlatilag az a számítás, amire államtitkár urat meg akarom kérni, az, hogy m ondják meg nekünk azt, amit frakcióvezető úr is kérdezett, hogy gyakorlatilag az állami tulajdonban lévő cégek reklámköltségei mennyit tesznek ki évente. Mennyi pénzt költ konkrétan a Magyar Posta, az MVM meg egy halom más állami monopólium arra, hogy rekl ámköltségeket használjon fel? Hogyan befolyásolja ezzel ezeknek a médiáknak a megmaradását, és az állam hogyan járul ahhoz hozzá, hogy mondjuk, olyan médiafelületek, amelyek politikai szócsőként állnak a kormánypártok rendelkezésére, erősödni tudjanak? Nyi lvánvalóan - anélkül, hogy értenék a reklámiparhoz - ez az, ami különösebben zavar, hiszen azt látom, hogy a parlament az elmúlt egy évben, amióta én itt vagyok, gyakorlatilag a jogszabályalkotást hatalomtechnikai eszközként gyakorolja, és azt próbálja meg valósítani, hogy a jogszabályok alkotását hogyan lehet a Fidesz politikai céljaira felhasználni. Most én örömmel hallanék államtitkár úrtól vagy bármelyik kormánypárti képviselőtől bármilyen cáfolatot, hogy ez a jogszabály nem erről szól. Volt egy pofátlan , méltatlan jogszabály, most rá vannak kényszerítve, hogy változtassanak rajta, és legyen egy hasonlóan - más eszközökkel - pofátlan jogszabály, ami viszont semmi olyan célt, amiről a kormány beszélni szokott, nem tud szolgálni. Nyilvánvalóan nekem is ökop árti képviselőként vannak fenntartásaim a fogyasztás növelésével kapcsolatos reklám- és propagandatevékenységekkel kapcsolatban, ugyanakkor vidéki emberként azt látom, hogy jó néhány olyan kis- és középvállalkozás vagy valóban kicsi, családi vállalkozás, a mi kényszerönfoglalkoztatóként még éppen nincs benne abban a statisztikai számban, ami legmagasabb
