Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 20. péntek (47. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
366 intézmények működtetésének biztonsága és az önkormányzatokkal való korrekt együttműködés okán a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen. Köszönöm szépen. (Ta ps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a Fidesz és a K DNP képviselőcsoportja jelezte, a vita későbbi szakaszában ismertetik majd a frakciók álláspontját. Elsőnek tehát megadom a szót Kunhalmi Ágnes képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának 15 percben. Parancsoljon, képviselő asszony! KU NHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Az előttünk fekvő javaslat nem más, mint pusztán egy következmény. Az elmúlt években végignézhettük, ahogy a ma gyar oktatási rendszert a Fideszkormány megkísérelte hozzáigazítani saját világképéhez, mindahhoz a töredékes és jelentős részben téves valóságértelmezéshez, amivel egyáltalán önök rendelkeznek. A Fideszkormány oktatáspolitikája kinevezett néhány problém át az elmúlt években. Ezek közül volt, amely kétségtelenül valós probléma volt, és a rendszerváltás óta görgették maguk előtt jobb- és baloldali kormányok, nehezen tudtak mit kezdeni vele, és volt olyan, ami egész egyszerűen nem létezett, csak az önök fejé ben, és kitaláltak rá egy intézményt, és sokszor sajnos egy egész ideológiát kreáltak hozzá. Ilyen probléma, ami valós probléma volt, létező probléma a magyar közoktatás rendszerében, és önöknek törekedni kellett volna a megoldására, és előrébb kellene már , hogy tartsunk, például a szegregáció kérdése, ehhez képest önök súlyosbítják. De ilyen a magyar iskolarendszernek a súlyos szelekciós kérdése, amely szintén nagyon nagy problémát vet fel. Ugyanilyen probléma, hogy az oktatási rendszerünk hátrányerősítő m űködése esélyteremtés helyett esélyeket csökkentő sajnos. Létező probléma ma a közoktatás rendszerében, és önök nem tettek semmit, és ne nézzenek rám nagy szemekkel, mert ez az apró javaslatmódosítás is pont arról szól, hogy egy álproblémával próbálják orv osolni a saját maguk által generált problémát, ez a túlközpontosítás, és nem a valós problémákkal néznek szembe. Ilyen valós probléma például az, hogy funkcionális analfabétákkal van teli az ország, és önök semmit nem tettek azért, még csak nem is törekedn ek arra, hogy ezt felszámolják, hogy a magyar oktatási rendszerben a szövegértés problémája, a gondolkodásképesség, a differenciált gondolkodás, a logikai képessége a gyerekeknek nagyon csekély, a tanulás képessége, a hibázni merés képessége. Önök uniformi zálnak, centralizálnak, és semmit nem tettek azért, hogy egy modern világban meg tudják állni a helyüket a gyerekek, és egy olyan oktatási rendszert építsenek fel, amely az alkalmazkodóképességét segíti nemcsak az oktatási rendszernek, de a szereplőknek és a gyerekeknek is. Nem tettek semmit azért, hogy új pedagógiai kultúra alakuljon ki Magyarországon és olyan új osztálytermi kultúra, amely hozzásegíti a fejlődéshez a magyar iskolarendszert. Ehhez képest önök egy merev, uniformizált rendszert és egy túlköz pontosított rendszert hoztak létre. Olyan nem létező problémákkal erőszakolják tele a rendszert, mint az ideológiai nevelés hiánya korábban. Erre semmi szükség nem volt, de semmilyen szüksége nem volt a magyar iskolarendszernek egy olyan nemzeti alaptanter vre, amely véleményünk szerint megtanulhatatlan és megtaníthatatlan mennyiségű lexikális tudást tartalmaz. Belefulladnak a pedagógusok és a gyerekek ebbe a rengeteg tanulnivalóba, fölöslegesen, mert a képességeik valójában ezáltal nem javulnak. De ilyen, n em olyan probléma, amihez nem kellett volna hozzányúlni, a tankönyvellátás rendszere. Nagyon felesleges volt például az iskolák önállóságának az elvétele, szintén nem volt probléma; de a tankötelezettség is olyan volt, amihez nem kellett volna hozzányúlniu k, az igazgatók jogköréről és annak csorbításáról és lefokozásáról már ne is beszéljünk; sorolhatnám.
