Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 13. szerda (73. szám) - A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, valamint a Gazdasági Versenyhivatal eljárásaival összefüggő egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3459 tavaly az átlagbér - még egyszer mondom, az átlagbér - adóterhei 36 százalékra nőttek, és még az 1 százalékos engedmény után jövőre is a negyedik legjobban adóztatott gazdaság leszünk ezen a téren, a magánszemélyek helyzetének figyelembevételével. Megnézhetjük azt is, hogy mi van a környező országokkal. Romániában és a Szlovákiának nevezett országban az adóék több 10 százalékkal mérsékeltebb, alacsonyabb jelen pillanatban, mint hazánkban. És mégis mit csináljon az ember, ha kis- és közepes méretű vállalkozó, mondjuk, beszállító, mondjuk, olyasvalaki, akit nem fizettek ki a Megyeri hídnál vagy máshol, a körbetartozási lánc legalján van, és azt látja, hogy ebben a csomagban még mindig csak a figyelmeztetés és a bírság közti különbségtételről beszélünk; még mindig csak arról beszélnek, hogyha a közbeszerzésekért vagy az euró pai uniós források felhasználásáért felelős miniszter olyan esetet tapasztal vagy a GVH olyan esetet tapasztal, ahol visszaélések merülnek fel, akkor jogosult lehet az iratok átadására. Mi az, hogy jogosult lehet? Legyen kötelező, folyjanak le kötelező jel leggel a vizsgálatok, a körbetartozásokat számoljuk fel, akár egy olyan állami építésügyi hatósággal, amely ki tud szállni, és a szankciórendszerébe beletartozik, hogy felfüggesszen bármilyen megaberuházást akkor, ha magyar kis- és közepes méretű vállalkoz ás nincs kifizetve. Nem az a célunk, hogy leálljanak beruházások, de ahol működik ilyen rendszer - német nyelvterületen például , ott elmondható, hogy pusztán a szankció fenyegető súlya elegendő ahhoz, hogy ezek a visszaélések a legtöbb esetben ne követke zzenek be, vagy ezek a láncolatok el se induljanak. Nagyon röviden vizsgáljuk meg, hogy mivel szembesül az ember, hogyha vállalkozó. Azzal, hogy a garantált bérminimum 122 ezer forint. Megint csak olyan, interneten is keringő példákra utalunk, amelyek olya n adatsorokat tartalmaznak, amelyek bárki számára hozzáférhetők. A garantált bérminimum tehát 122 ezer forint. Egészségbiztosítási járulék tekintetében 12 810 forint fizetendő ezután, munkaerőpiaci járulék tekintetében 2745 forint, nyugdíjbiztosítási járul ékot illetően 12 200 forint, és a szociális hozzájárulási adó, amit - milyen érdekes a neve is, ahogy megváltoztatták - már nem feltétlenül az eredeti célra kell fordítani, lehet egészen másra is elszórni, ennek mértéke ez esetben 37 057 forint. A fizetend ő járulék összesen havi 64 812 forint, a 122 ezres garantált bérminimum után. Erre jönnek a különböző adótípusok, amelyek a személyi jövedelemadó tekintetében megvalósulnak, vállalkozói kivét esetén, a fizetendő szja minden további esetben, az osztalékalap utáni szja, és sorolhatnánk reggelig. Elképesztően túladóztatott környezetben kiszárítják a gazdaságot Magyarországon. És ebben a kiszáradt gazdaságban tisztán piaci alapon megvalósuló versenyről igen nehézkes beszélni, hiszen á llami szubvenciók ezen felül torzítják a piacot, a kiszolgáltatott magyar kis- és közepes méretű vállalkozók, beszállítók érdekében nem látjuk azt, hogy bárki is érdemben kiállna, hiszen mi lett azokkal, akiket nem fizettek ki, és mondjuk, a 2010es kormán yváltáskor itt a téren átadták a panaszaikat vagy bármilyen másik fórumon, hány ember lett kártalanítva, hányan ülnek börtönben a korábbi szerződés aláírói közül. Azt látjuk - és bárcsak ne ezt látnánk , hogy nincsenek következmények, és még mindig erről vitatkozunk, hogy kötelező jellegű bírságot szabjanak ki, ami egyébként az árrögzítés esetében indokolt, vagy pedig figyelmeztetés is lehessen. Még egyszer mondom, támogatom, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások figyelmeztetéssel is megúszhassák azt , amit eddig adott esetben kötelező bírsággal kellett hogy átvészeljenek. Mi ezt támogatjuk, de nyúljanak már hozzá az egészhez rendszerszinten, hiszen ezeket a vitákat évről évre lefolytatjuk a parlamentben, nagyon sokszor csak a levezető elnök és a jegyz ők személye változik, de azt mondhatjuk, hogy majdnem ugyanazokkal ülünk egymással szemben 2010 óta, ugyanezeket a típusú vitákat folytatjuk, és nem történik semmi. Elképesztő erőforráspazarlás ez, egy olyan időszakban, amikor a magyar népességfogyás még mindig rekord közeli sajnálatos módon, százezer alatt van még mindig a megszületett gyermekek száma. Tehát a gazdasági állítólagos fejlődés kivetülő hatása, multiplikátor hatása nem érvényesül, nem érezhető a mindennapi ember életében, nem fér hozzá könnye bben az oktatási rendszerhez; nem fér
