Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 13. szerda (73. szám) - A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, valamint a Gazdasági Versenyhivatal eljárásaival összefüggő egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3453 Nagyon jó lenne tehát ennek a csomagnak egykét bizonyos eleme, ugyanakkor szeretném emlékeztetni mind államtitká r urat, mind a kormánypárti képviselőket arra, hogy a Gazdasági bizottságban lefolyt egy nagyonnagyon termékeny vita. Ezen bizottságnak azért jellegzetessége, hogy a szakmai viták súlya egy kicsit nagyobb talán, mint a többi bizottságban, nem megsértve te rmészetesen a többi bizottságot sem. Tehát egy nagyon érdemi és termékeny vita zajlott le, ahol rengeteg ellenzéki észrevétel került a jegyzőkönyvbe, és amelyek kapcsán lett volna a kormánynak ideje és lehetősége arra, hogy a most lerakott csomagjában érde mben reagáljon ezekre. Induljunk ki abból, hogy a fogyasztóvédelmi jellegű ügyek a GVH esetében 50 százalék fölötti vagy legalább körüli arányt képeznek, de mi van a fogyasztói csoportokkal? Mi történt amellett, hogy a jövőben létrejövőket lényegében betil tották, de az eddigiek működhetnek zavartalanul? Mi történik a termékbemutatómaffiával? Most pár olyan ügyet sorolok, amely szóba került, jegyzőkönyvbe került, és amely itt kellene hogy legyen előttünk egy csomagban, nem a technikai jellegű módosítások kö zött, hanem az érdemi, a magyar emberek mindennapi életére kiható témák között. Tehát még egyszer mondom, a termékbemutatómaffiával a kormányzat teljes körben, teljes súllyal nem számolt le. A banki gyakorlat vizsgálata szintén egy olyan terület, amely - bár lehet PSZÁFről, amit az MNBbe integráltak, és ottani pénzügyi fogyasztóvédelemről beszélni, bár ez is nagyon csonkolt, de a GVH tekintetében is lehetne itt, ebben a csomagban erről érdemi megállapításokat tenni. Hiszen láthatjuk, hogy a végtörlesztés mentén 9 milliárdnyi bírságot szabtak ki, de a teljes volumen tekintetében és a visszaélések ismeretében nemcsak azt mondhatjuk, hogy ez kevés, hanem azt feltételezi, hogy rendszerszinten nem tekintették át ezt a teljes banki folyamatot, és a banki gyakor lat visszásságaival kapcsolatban nem léptek fel. Adódik a kérdés, hogy az áruházláncok hazaiakkal szembeni erőfölénye érvényesítése kapcsán tesze a kormányzat, illetve mondjuk, teremte olyan klímát, hogy a GVH tehessen vagy a Nébih tehessen, hogy az MNB bizonyos szervei tehessenek - mondjuk, ők nem pont ezen a területen, de más területen beavatkozhatnának. Azt látjuk ezen törvényjavaslatban, tehát az előttünk fekvő csomagban, hogy az élelmiszerláncfelügyeleti díjhoz próbál azért hozzányúlni, és próbál eg y kormányzati jogosítványt adni arra nézve, hogy különböző intézkedéseket hozhasson ezen a területen. De mi a problémánk? Ez a javaslat sem változtat azon, hogy az élelmiszerláncfelügyeleti díjat egyes multicégek röhögve kikerülhetik, hiszen ha okosan ren dezik a portfóliójukat, ha a cégvagyonukat okosan osztogatják különböző szeletekre, darabokra, szinte tökéletesen elkerülhetővé válik számukra az az élelmiszerláncfelügyeleti díj, aminek a funkciója az lenne, hogy megvédje a magyar kis- és közepes vállalk ozást, megvédje a magyar beszállítót, és terhelje a multit annyira, hogy a közteherviselés felé mozdítsa el ezeket. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az önök itt, ebben a csomagban fekvő javaslata sem teszi lehetővé azt, hogy a magyar kis- és közepes vállalko zók könnyebben juthassanak az egyébként őket megillető gazdasági erőforrásokhoz, a multik pedig végre a közteherviselés felé mozduljanak el. Azt is látnunk kell, hogy elképesztő állami szubvenciók is torzítják a gazdasági versenyt, és hogy sem a Gazdasági Versenyhivatal, sem a kormányzat nem tud erre rezonálni, és nem tud érdemi intézkedésekkel beavatkozni. Ez legalábbis érdekes. Vegyünk egy területet, a körbetartozásokét. A körbetartozások problémakörét önök öt év alatt szintén nem tudták, nemhogy kellőkép pen feloldani, lényegileg érinteni sem tudták a problémát. Csak az aszfaltiparban, ha azt emeljük ki, továbbra is jellemző, hogy 810 fős közvetítő cégek viszik el a haszon legnagyobb részét, lefölözik azt, és sokszor a kivitelezőhöz, tehát a két kézzel do lgozó emberekhez nem jut el semmi az érintett összegekből. Az én álláspontom az, hogy ezen technikai jellegű módosítócsomag nem helyett, hanem mellett a kormányzatnak ezzel is kellene foglalkoznia, hogy ne legyenek öngyilkosok a kifizetetlen beszállítók és dolgozók, vagy a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások ne ilyen klímában töltsék a mindennapjaikat, és ebben a csomagban ez nem köszön vissza, és öt éve nem köszön vissza.
