Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 13. szerda (73. szám) - Az ülésnap megnyitása - Egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
3431 Amikor azt mon dtam, hogy gondoljunk bele sok család életébe, és gyakorlati tapasztalatot merítsünk, akkor még egy számot mondok, amit már nagyon sokszor elmondtam ebben a Házban, de újra elmondom: ne feledkezzünk meg arról a szegénységen belüli csoportról, akiket romákn ak, cigányoknak hívunk ebben az országban. Közel 500 ezren vannak, akik közül mintegy 100120 ezren cigánytelepeken élnek, ahol még vécét sem lehet találni, tehát még latrina sincs az adott településen. Azokkal mi fog történni, azok milyen egészségügyi pre venciót fognak kapni, és hogy fognak ők egy olyan ellátást kapni, amiből jól ki tudnak jönni? Azt gondolom, hogy erről a 120 ezer emberről igazából lemondott a kormány, mert nem látom azt, hogy történne olyan prevenciós programcsomag, amely kezelné ezt a k érdést, akár a szegénység kérdését, ami újabb létszámmal növelné ezt a kérdést, mert nemcsak a romáknál lehet látni most már az áldatlan állapotokat, hanem nagyon sok keletmagyarországi, de talán már nyugatmagyarországi országrészben is. Ezért tehát nagy on fontosnak tartanám, ha gyedről és gyesről beszélünk, hogy a prevenció is mindenképpen idejöjjön, és arról is tudjunk beszélni. Nagyon nagy problémának látom, hogy ezeket nem kaptuk meg, és nem tudjuk tárgyalni sem ebben a csomagban, sem egyébként nem lá thatjuk az elmúlt időszakban a különböző kapcsolódó szakterületek programjaiban. A magam részéről az utolsó zárómondatként azt kérném államtitkár úrtól, a kormány szakpolitikusától, gondolja át, hogy az összekapcsolások a különböző szakterületeken keresztü l hogy történhetnének meg, hogy az egészségügyben az ellátás bővülni tudjon, hogyan tudja azt kezelni a kormány, hogy a különböző szociális és társadalompolitikai kérdéseket próbálja meg kezelni a kormány, mert akkor az egészségügyet mentesítené. (11.10) M a azt látjuk, hogy az egészségügy mentesítése nem történt meg, mert sokkal több a beteg és sokkal több az ellátott, viszont egyre kevesebb forrás jut; még akkor is, ha azt mondjuk és látjuk egyébként talán néha a sorokban is, hogy növekedett a kórházra, az egészségügyi intézményekre szánt forrás, viszont a betegek száma abszolút értékben növekszik. Ezért azt gondolom, a kórházak helyzetébe is mindenképpen bele kell gondolni, és azt az ellátási rendszert, amit kialakítottak - tudom, hogy friss és új - azért talán át kéne gondolni. Mondok egyetlenegy példát még zárógondolatként, hogy az ellátási körzetek is módosulni fognak az én tudomásom szerint, ami nem biztos, hogy jó azokban a megyékben, ahol nagyon közel vannak a megyehatárok, mert az azt jelenti, hogy a z egyik megyéből a másikba nem lehet majd átmenni beteget gyógyítani, hogy kapjon ellátást. Ebből adódóan nagyon sok olyan konfliktus lesz, amit már most lehet mérni, és amivel a kórházak helyzetét újra fogják rombolni. Ezért tehát át kell gondolni, hogy e zeket a kérdéseket hogyan kívánják a közeljövőben úgy kezelni, ahogy egyébként - még egyszer említem - egykét dolog ebben a törvényben jónak mutatkozik. Ezért várjuk azt, hogy talán az egészségügyi tárca vagy az egészségügyi része a kormánynak tud valamit tenni annak érdekében, hogy az össztársadalom jobban érezze magát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm, Teleki képviselő úr. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Varga László képviselő úr, MSZP. DR. VARGA LÁSZLÓ ( MSZP ): Kö szönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban vannak részleges előrelépések az előterjesztésben, erről beszéltek már az előttem szólók is a frakciómból, azonban nagyon nehéz elvonatkoztatni attól a környezettől, ami ezt az előterjesztést körbev eszi: a magyar egészségügy általános állapotától és attól, hogy tegnap demonstráltak az egészségügyben dolgozók. Nagyon nehéz elvonatkoztatni az ápolók, orvosok, mentősök mindennapi helyzetétől, életkörülményeitől, az elvándorlástól, attól, hogy ilyen körn yezetben nyilván a gyógyulni vágyók, maguk a betegek is nehezebb helyzetben vannak. Nehéz elvonatkoztatni a magyar egészségügy általános problémáitól.
