Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 12. kedd (72. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3262 Nem mondhatjuk, hogy ne lettek volna Nightingaleek Magyarországon. A szakmák képviselői évek, sőt évtizedek óta figyelmeztettek, ez így biztosan nem mehet tovább, nem működhet örökké az „eddig is volt valahogy, ezután is lesz”. A kormány nem hallgathat, nem figyel rájuk. Az elmúlt évek kormányzása lenullázta az egészségügyet. 2010 és 2013 között reálértéken 189 milliárd forintnyi kivonás történt az egészségügyből, pedig már 2010ben is az arányos uniós átlag alatt költöttünk az egészségügyre. Így odáig jutottunk, hogy kórházainkban ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdeni, amelyekkel Nightingalenek kellett: t últerheltség, folyamatos eszköz- és gyógyszerhiány, lepusztult létesítmények, időutazás a múltba. Jelenleg a szakmai szervezetek szerint 26 ezer ápoló hiányzik a rendszerből. Ez egy elképesztő túlterheltség. Aki ma Magyarországon kórházba kerül, jó eséllye l nem kapja meg a szükséges figyelmet. A megfelelő ellátás az ápolók legjobb szándéka és áldozatvállalása ellenére sem biztosítható, mert alapvető feltételek hiányoznak. Az elhivatottság sem tud pótolni eszközöket, gyógyszereket vagy épp egy betegre szánt szükséges időt. Ez, ami történik, felelőtlen játék emberéletekkel. Az a baj, hogy ezt például az elitbe tartozó vezető politikusok nem tudhatják. Ők ugyanis soron kívüli ellátásban részesülnek. Velük nem kell közölni az ápolóknak, hogy nincs több kötszer, azt sem hallották még soha, hogy hétvégére elfogyott a fájdalomcsillapító. Ebben a burokban élve könnyen azt hihetik, hogy az egészségügy működik, hogy nagy gondok nincsenek. Hát ne higgyék, mert semmi sincs rendben! Azonnali mélyreható lépéseket követel m a már mindenki, nem csak a szakma. Mindenki, aki tudja, hogy nem lesz pénze és kapcsolatrendszere az elitnek járó különleges bánásmódra. Már nem lehet az egészségügyi dolgozók szemét kiszúrni néhány ezer forinttal. A néhány éve adott 27 százalékos átlagbér emelésből megtanulták; az ápolóknak ebből alig jut, az átlagot ugyanis mások bére húzza felfelé. Arról nem is beszélve, hogy a korábbi béremelések is elvesztették értéküket, mert nem az alapbérek növekedtek. Ezek után mindenki számára világos, hogy a múlt héten bejelentett béremelés édeskevés. Ezzel a pénzzel már évek óta tartoznak nekik, és ez az összeg sajnos nem lesz elég arra, hogy a helyzetük javuljon, hogy előrébb jussanak. A magyar ápolók fizetése nemzetközi összehasonlításban is nagyon alacsony. Szi nte minden uniós ország előttünk van, és KeletEurópától is leszakadóban vagyunk. Megvárjuk, amíg mindenki Nyugatra költözik? Azt sem hagyhatjuk, hogy a teljesített túlórák miatt a hónap végén kényszerszabadságokkal fizessenek a kórházak, vagy hogy a túlór ákat hivatalosan ne jelentsék le. Ezek azok a fárasztó túlórák, amelyek még működésben tartják a rendszert. A becsületes munkáért tisztességes fizetés jár. Az egészségügyi dolgozók mai összefogása példaértékű. Különböző szakmák szervezetei együtt demonstrá lnak, hiszen a célok is közösek. A jól működő egészségügy mindannyiunk érdeke. Szégyellje magát az a kormány, amelyik előbb ad üresen álló focistadionokra, gazdagoknak adókedvezményre tíz- és százmilliárdokat, mint az emberek gyógyítására! Végül szeretném köszönetemet és elismerésemet kifejezni az ápolóknak, hogy ilyen körülmények között is ellátják a betegeket. Erőt és kitartást kívánok minden demonstrálónak. Szeretném, ha tudnák, az ország velük van. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) E LNÖK : Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni. Öné a szó. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy az ápolók napján is és az év többi napján is mindenki számára, aki ismeri a kórházi viszonyokat, és látja azt, hogy egy ápolónak milyen emberfeletti az a tevékenység, amit végeznie kell azért, mert beteg emberekkel foglalkozik, azért, mer t nemcsak orvosi szempontból kell ügyelnie a dolgok rendben létére, hanem lelkileg és emberileg is sokszor támogatni kell az ottani betegeket… - éppen ezért nagyon helyes, hogy minél többször gondoljunk rájuk, minél többször ismerjük el az ő
