Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 20. péntek (47. szám) - Magyarországnak nincs szüksége megélhetési bevándorlókra című politikai vita - ELNÖK: - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
322 emberségén alapul, amelyet egy évezredes szenvedéstörténet alapozott meg üldöztetéssel, megaláztatással, háborúkkal, népirtá ssal és kegyetlenséggel. Az európai megmaradás tapasztalatait ma már nemzetközi egyezmények rögzítik - lásd a genfi egyezményt , és törvény, a hazájukat elhagyni kényszerülők emberi jogainak és alapvető szabadságainak védelméről szóló törvény, a 2007. évi LXXX. törvény a menedékjogról. Tisztelt Országgyűlés! A bevándorlás kérdéskörének másik eredője a jóléthez szokott európai nemzedékek kényelme. Miközben a fejlett európai országokban az emberek sokasága egyéni életcéljai miatt kevesebb gyermeket vállal, e z a csökkenő népesség magas elvárásokat támasztó, igényes munkavállalóvá vált. (13.00) Bizonyos munkakörökben és bizonyos időszakokban ösztönözték a bevándorlást. A bevándorlók közreműködése nélkül a komfortos életük ugyanis hetek alatt összeomolna. A magy ar társadalomban azonban nem ilyen, nem ez a jellemző. Nálunk vannak dolgos kezek, akik a kényelmetlen munkára is vállalkoznak, sőt a polgári kormány ösztönzi a magyar embereket, hogy inkább munkából éljenek, mint támogatásból. Felfogásunk szerint minden m unka hasznos, amely értéket teremt és megélhetést nyújt. Mi a bevándorlóktól elsősorban szakértelmet, új ismereteket, jobb szokásokat és színesebb hétköznapokat várunk. A kiindulópont az, hogy a bevándorlás ügyét ne úgy tárgyaljuk, mint egy elméleti, tőlün k távol eső kérdést, hanem úgy, mint európai problémát, amely közvetve vagy közvetlenül minden országot érint. A folyamatokból és az adatokból tényszerűen levonhatjuk azt a következtetést, hogy már nem bevándorlásról, hanem népvándorlásról beszélhetünk. Te ngeren és szárazföldön a menekültáradat olyan méreteket ölt, hogy az már nem bevándorlási kérdés, hanem a biztonságpolitika része. A menekülő tömegek nem hadak által és nem fegyverekkel jönnek, de szervezetten, tömegekben, családostul és véglegesen. Új haz át keresnek népeiknek. Ezért ezt a kérdést nemcsak idegenrendészeti kérdésként kell felvetnünk európai szinten, hanem a betelepülés értelmében. A becsület megkívánja annak megemlítését, hogy napjainkban az elkeseredett vándorlás egy részét sajnos az a rövi dlátás okozta, amely elhitette a más szokásrendben élő népekkel, hogy a jóléti demokrácia elterjesztése jobbá, igazságosabbá teheti országukat. A demokráciaexport csúfosan megbukott. Amerre ezek a hittérítők jártak, őket fegyverek kísérték, és nyomukban ma káosz és nagyobb kilátástalanság van, mint a forradalmak előtt, és polgárháború és menekültek százezrei. A jobbító szándékba százezrek pusztultak bele, országok bomlottak fel, a kegyetlenség elképzelhetetlen méreteket öltött, és milliók váltak földönfutók ká, menekültek el országaikból. Meg kell említenünk még a bevándorláshoz kapcsolódó kockázatot. Azzal is szembe kell nézni, hogy azok a bevándorlók, akik nem jutnak az általuk elképzelt megélhetéshez, létharcukban elfáradva könnyen tévedhetnek a törvénysér tés útjára. A növekvő bevándorlás munkahelyteremtést, tisztes megélhetés biztosítását kívánja az állam részéről, amit jelentősen nehezít a nyelvtudás hiánya és a kulturális szokásrendek különbözősége. A másik ilyen terület pedig a népegészségügyi kockázat. A bevándorlás ügyében az egyik leggazdagabb tapasztalatokkal ma Franciaország rendelkezik Európában. A második, harmadik generációs bevándorlók, akik Franciaországban születtek, francia iskolába járnak, francia kultúrát tanítottak nekik, mégis megmaradtak idegennek. Arra a kérdésre, hogy franciának érzike magukat, kórusban válaszolják, hogy nem. Vannak olyan kultúrkörből érkezők, akiknek könnyen megy a beilleszkedés, míg mások soha nem fognak alkalmazkodni a befogadó ország szokásrendjéhez. Ha a kérdésre úgy válaszolunk, hogy nem akarjuk integrálni a bevándorlókat, és bátorítjuk, hogy maradjanak meg őseik hitében és szokásaiban, mekkora létszámig viselhető el az idegen szokásrend és új életforma jelenléte a magyar városokban? - bárki felteheti ezt a kérdés t. Aki ma Párizs, London vagy Brüsszel egyes kerületeiben jár, ha nem tekintene fel az évszázados épületekre, olykor bizony Európán kívülinek érezné magát. A bevándorlótól elvárható a nyelvismeret, a hagyomány és a kultúra örökösei nevében a helyi szokások felvétele és a szabad
