Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 4. hétfő (70. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
3133 ennek az ágazatnak is a dolgozói olyan problémákkal küzdenek, hogy ha akár egy ci kluson keresztül az összes napon napirend utániban mondanám, akkor sem érnék szerintem a végére. De kezdjük a legfontosabb problémákkal! Magukkal az irányelvekkel is probléma van. Az irányelveket a legjobban egyébként a finanszírozásban és a pályázati rend szerben, illetve a kiírt pályázatokból láthatja az ember, és a szakmában dolgozók, az abban részt vevők nincsenek megelégedve azokkal az irányokkal, amelyeket ott tapasztalnak. Ugyanúgy, mint akár a szociális ellátórendszer más területein vagy akár egészen más ágazatokban is, az egyik legfontosabb dolog az, hogy az ellátások egymásra épüljenek, és ha az ellátások egymásra épülnek, akkor szakíthatunk azzal a 25 éves hagyománnyal, hogy a szociális ellátórendszer Magyarországon végállomás jellegű, onnan kilépé s nincs: aki egyszer oda belekerül - és ez különösen igaz a hajléktalanellátás rendszerére , akkor az valószínűleg nagyon sokáig vagy akár örökké ennek az ellátásnak a kiszolgáltatottja, illetve annak az ügyfele kell hogy legyen. Ezen lehet változtatni - mint már mondtam - az egymásra épülő szolgáltatásokkal. Vannak olyan önkormányzati intézmények - említhetném akár a győri hajléktalanellátó intézményt , ahol az egymásra épülés megvan, csak mivel nincs hozzá finanszírozás, illetve nincsenek hozzá megfelel ő pályázatok vagy legalábbis nincsenek megfelelő mennyiségű pályázatok, a csúcspont vége előtt tulajdonképpen a tényleges kivezetés és az úgymond félutas házak bevezetésének hiánya miatt a folyamat véget ér, és a hajléktalanok átmeneti otthona vagy rehabil itációs intézménye után már nincs lehetősége az ellátottnak arra, hogy a továbbiakban is az ellátás, illetve az ott dolgozók, mentálhigiénés vagy bármilyen segítő szakemberek látómezejében maradjon, azok segítségével a mindennapi életben, a nyílt munkaerőp iacon, vagy akár albérletben, vagy saját lakásban boldogulni tudjon, ahhoz segítséget kapjon. Itt ebben az intézményben is csak úgy tudják megoldani, hogy lelkes szociális munkások - habár botrányos a fizetési helyzetük és a társadalmi megbecsültségük - mu nkaidő után sorra járják azokat a volt ügyfeleiket, volt klienseiket, akik immár kikerültek az intézmény keretéből, kikerültek a látótérből, de ők a továbbiakban is szeretnék követni azt, hogy mi lesz ezekkel az ellátottakkal, mi lesz a sorsuk, mennyire bo ldogulnak, és adott esetben akár tanácsadással, akár egyéb módon segítséget nyújtsanak. (14.50) Tehát azt gondolom, hogy ebbe az irányba kell elmennünk. Erre panaszkodnak nagyon sok esetben akár egyházi, akár civil fenntartók, hogy ez a komplex rendszer ni ncs meg. E nélkül a komplex rendszer nélkül nem lehet egyről a kettőre jutni. A másik nagyonnagyon nagy probléma a létszám hiánya. A létszám hiánya tapintható. Aki járt már hajléktalanellátó intézményben vagy akár intézménykomplexumban is, nagyon jól tudj a, hogy nagyon sokszor emberileg szinte vállalhatatlan az a munka, amit el kell végezni ezzel a kis létszámmal, nagyon sokszor hölgyek éjszaka egyedül teljesítenek szolgálatot egy éjjeli menedékhelyen. Vagy akár beszélhetnénk arról, hogy van a hajléktalano k otthona nevű intézmény, ami nem más tulajdonképpen, mint hajléktalan emberek idősek otthona. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az idősotthonokban is az 1/2000es rendelet által meghatározott létszámokkal nem tudnak igazán működőképesen dolgozni, nem tudnak igazán működni, épphogy csak ki tudják szolgálni az ellátottaikat, na, ehhez képest a hajléktalanok otthonában még kisebbek a keretszámok, még kisebb a normatíva, még kevesebb létszámmal kell dolgozniuk. Pedig, ha belegondolunk, hogy egy hajléktalan életú t, egy hajléktalan - idézőjelbe vett - karrier után, ha valaki egy ilyen intézménybe kerül kvázi, amit mondtam már, a hajléktalanok idősek otthonába kerül, elképzelhető, hogy milyen gondozási szükségletei vannak, milyen, akár egészségügyi, akár mentális g ondozásra van szüksége, és ezt az ott dolgozóknak kevesebb létszámmal kell megoldaniuk, mint bizonyos szempontból kedvezőbb körülmények között dolgozó, az idősotthonokban dolgozó kollégáiknak, ugyanazért a semmi bérért, ezt még egyszer meg kell jegyeznem.
