Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 27. hétfő (67. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
2768 megtekinthető. De olyan zászlókat fedeztem fel, mint Keszthely, Hévíz, Eger, Újpest, Csallóköz Lég, Székelyudvarhely, Esztergom, Szombathe ly, Komárom, Arad, Diósgyőr, és még sokáig lehetne sorolni, tehát tényleg az egész ország jelen volt, és együtt szurkolt a magyar sikerért. A szurkolókat is ilyen szempontból ki kell emelnem, mert végig az egész vb alatt korrektül, hazai légkört teremtve s egítették a csapatot, ami, azt hiszem, a kiélezett szituációkban nagynagy segítség tud lenni. Így még egyszer szeretném megköszönni az egész csapatnak, hogy büszkék lehettünk újra a magyar hokiválogatottra, és arra, hogy ezt a történelmi sikert elérték. A jövőben nagyonnagyon sok sikert kívánok nekik. A magyar döntéshozókat pedig arra kívánom buzdítani, hogy még több segítséget biztosítsanak a válogatottnak. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Or szággyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ikotity István képviselő úr, az LMP képviselője: „A magyar vér ára” címmel. Parancsoljon! IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Sok élethelyzetben alakulhat úgy, hogy valamiért mások s egítségére szorulunk. Valahogy ilyen az is, amikor valamilyen okból transzfúzióra van szükségünk, ilyenkor is mások segítségére szorulunk, sőt fogalmazhatnék úgy is, hogy mások áldozatvállalására van szükségünk, s akár egy műtét elvégzése is függhet attól, hogy álle rendelkezésre megfelelő vér. Kiszolgáltatott állapot ez, amelybe bármelyikünk kerülhet. Ilyen helyzetekben válik nagyon fontossá az emberi szolidaritás, hogy az áldozatot vállaljuk. A váradás azonban annak a félnek is jó , aki ezt a vért adja. A tudaton túl, hogy a véradó jót cselekedett mással, az adott vér vizsgálatával fontos visszajelzést is kap az egészségi állapotáról, így meggyőződhet arról, hogy vane komolyabb fertőzése, vagy például a vérnyomása normális értékek között vane. Ráadásul a vérképzést előmozdító folyamat is a véradás. Szinte természetesnek mondható, hogy a vérfelhasználással kapcsolatban nem történik meg a pontos dokumentáció, ha a visszajelzésekre gondolunk. Így az Országos Vérellátó Szolgálat felé a hazai kórházak 6070 százaléka ad egyáltalán visszajelzést. Nem gondolom, hogy ennek így kellene maradnia. Miért nem lehet ebben és az ehhez hasonló esetekben a jelentési, visszajelzési és hasonló adattovábbítási kötelezettségek teljesítését ellenőrizni é s lépéseket tenni, ha elmaradásokra derül fény? Sokat segítene ez is a vértakarékosságban, segítene, hogy jobb elemzések készüljenek, amelyek pedig hozzájárulnának, hogy elérjünk egy költséghatékonyabb működést. Márpedig sok ilyen apróság rendszerszinten i genis sokat számít. Érdemes azt is megnézni, hogy milyen költségekkel járnak a vérkészítmények. Milyen költséget jelent a kórházak számára és milyen költséget a vérellátó szolgálat számára? Vajon mennyire vannak összhangban - most inkább arról ne beszéljün k, hogy milyen körülmények között kapnak bizonyos cégek kedvezményes áron vérkészítményeket, pedig vannak ott is kérdőjelek. Meg kell említenem, hogy fontos és jó, hogy már most is vannak kisebb gesztusok, amelyek ösztönzik a lakosságot, hogy véradóvá, ide ális esetben pedig rendszeres véradóvá váljanak. Ilyenek, hogy már a véradáskor kapnak néhány apróságot, az adott vér felhasználásakor pedig SMSben értesítést kapnak, vagy hogy a visszatérően, sokszorosan vért adók külön elismerésben, kitüntetésben részes ülnek. Ezek mind fontosak, mind segítenek, hogy tudatosítsa mindenkiben ennek a tettnek a fontosságát és az igazi értékét. Azt azonban észre kell venni, hogy minden rendszeres és sokszoros véradó felértékelődött, hiszen ez a bázis egyre közelebb kerül az é letkori határhoz, amikortól már nem számíthatunk az ő segítségükre. Közben pedig minden próbálkozás ellenére nem mondható túlságosan sikeresnek a fiatalabb korosztályok hasonló szintű bevonása a rendszeres véradók közé és a megtartásuk ott. Bár kétségtelen , hogy az egyetemeken, fesztiválokon való rendszeres jelenlét ebben segít, de talán az elköteleződés létrejöttéhez, a szándék megszületéséhez több is kellhet. Megnyugtató lenne, ha
