Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 14. kedd (65. szám) - A megyei könyvtárak és a megyei hatókörű városi múzeumok feladatának ellátását szolgáló egyes állami tulajdonú vagyontárgyak ingyenes önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2497 2012ben, nehogy a későbbi vitában ez félreértésre adjon okot, de szakmailag világos, hogy ugyanarról beszélünk. A tá rsadalom egészében és a társadalompolitikájuk egészében egy meggondolatlan centralizációt követtek el. Azért tisztelettel felhívnám a figyelmet arra, hogy különösebb szakmai egyeztetés nélkül került igen erőteljes állami fennhatóság alá mindaz, ami nagyon hosszú időn keresztül meghatározó önkormányzati befolyás alatt állt, és egyáltalán azt a helyzetet előidézni, amikor is a tulajdonos, a vagyonkezelő meg a fenntartó három különböző jogi személy, ezt nem az elmúlt évtizedek meg a rendszerváltás, hanem hát, azt kell mondjam, hogy az önök meggondolatlan törvénykezése hozta, amilyen helyzet leírásában egyébként, történetesen jelen ügy tárgyalásában képviselő úr előterjesztőként és egy nagyon fontos magyar város fontos tisztségviselőjeként érzi a napi problémáka t. (19.10) Úgy van igaza, ahogy mondja, de nem az égből pottyant ez a helyzet. Először elkezdtek centralizálni egy másfajta kulturális vezetés alatt, mint ami jelenleg van, majd amikor ott váltás történt, az új miniszter viszonylag gyorsan rájött, hogy itt teljes csőd ez az irány, amit követnek, mert helyben sokkal jobban lehet érvényesíteni ezen, egyébként nemzetünk közös értékét megtestesítő ingatlanok és ingó vagyonok feletti gondoskodást, annak fejlesztését, minthogyha egy nagy regiszterben tartanák ezt az egészet. Na, ebben a törvényben, a 2012. évi CLIIesben öltött ez testet, amelynek hatálybalépése 2013. január 1je, pontosan megegyezik azzal a dátummal, amikor is a közintézmények tekintetében megpróbálják helyrehozni azt, amit korábban elrontottak, a közoktatás tekintetében meg ez a nap az államosítás napja. Egy ugyanazon területen, ahol, mint az előbb mondtam, például Győr esetében, de bármely magyar város esetében, akik mégiscsak közösen gondolkodtak közgyűjteményekről, múzeumokról, iskolákról, két év alatt azt látták, hogy fenntartóváltás következik be, de mire rájöttek volna, hogy a fenntartóváltással járó összes problémának mi a megoldása, addigra megint történt egy fenntartóváltás, és kezdődött az egész procedúra elölről. Teljesen más irányba me gy ugyanabban az országban, ugyanabban az önkormányzatban, ugyanazokon a területeken a magyar társadalompolitika két meghatározó irányában, a közoktatásban és a kultúrában az a folyamat, amit levezényelnek. Ezt azért majd tessenek megmagyarázni, hogyan leh et, hogy az egyik oldalon esküdöznek a centralizációra, és az összes magyar iskolát állami fenntartásba veszik - ugyan önök nem azt a szót használják, hogy államosítják, csak a magyar társadalom összes többi része mondja ezt és gondolja így , a magyar köz gyűjtemények esetében, illetve az érintett közgyűjtemények esetében pedig egy ilyen mandiner történet az, ami megvalósul, és aztán most, a 2013. január 1jétől kialakított álláspontjukat - megjegyzem, azóta is eltelt mégiscsak majdnem két és fél év - most itt próbálják tisztázni. Nekem egyébként nem ezzel az iránnyal van a bajom, a másikkal, de minthogy ez a törvény nem a közoktatásról szól, abba nem akarok belemenni, csak szeretném érzékeltetni, hogy az nem megy egy országon, egy területen, egy ugyanazon l akosságkörön belül, akik délelőtt iskolába viszik a gyermekeiket és látják az államosítást, jó esetben délután a pedagógus elviszi a múzeumba a diákcsoportot vagy esetleg a szülő, ott meg egy teljesen más irányt lát, és ez egyébként a működésben is termész etesen testet ölt. Ez nem egy egységes gondolkodásmód, nem egy koherens megjelenítése mindannak, amit elérni kívánnak, tartok tőle, hogy azért, mert nem volt tiszta, hogy mit akarnak, se az egyik ügyben, se a másik ügyben. Ha már azonban, mint ahogy példáu l azzal is egyetértek, hogy ez egy nagy jelentőségű, nem egyszerűen finomhangolás, akkor nem gondolják, hogy egy ilyen jellegű törvénynek mégiscsak a kormánynak kellene a Magyar Országgyűléshez fordulnia és a véleményét, szavazatát, kritikáját kérnie? Jogi értelemben természetesen teljes jogukban áll ezt egyéni képviselői indítványként beterjeszteni, a stíluson én még mindig vitatkoznék, bár sok tekintetben nyilván az elmúlt fél évtized kiábrándító volt e tekintetben is, de amikor nemzeti kincsünknek egy te ljesen kézzelfogható, igen
