Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 14. kedd (65. szám) - A banki elszámolás során tapasztalt visszaélések elleni fellépéshez szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - WITZMANN MIHÁLY (Fidesz):
2436 nyilván önök is, mi is számítottunk, mindannyian számíthattunk erre. A bankok helyében nyilván fordított esetben n agyon sokan így próbálnának viselkedni, hogy különféle trükkökkel próbálkoznak. De hogy ezek milyen trükkök lesznek és milyen alternatív kibúvókat próbálnak találni a bankok és a pénzintézetek, ezt előre nem láttuk, lehet, hogy önök látták, de nekünk nincs varázsgömbünk, mi ebbe nem láttunk bele. Szeretném felhívni a figyelmét arra is elsősorban a Szocialista Párt képviselőinek, bár Tóth Bertalan a vezérszónoki hozzászólását megtette, aztán elhagyta a termet, hogy nem lett volna az elszámolási törvényre és eleve a devizahitelesek megsegítésére sem szükségünk, ha a szocialisták kormányzása alatt nem engedték volna el a bankokat a devizahitelek tekintetében, nem engedték volna, hogy korlátlanul és kontrollálatlanul ezek a devizahitelek elszabaduljanak. Úgyhogy szeretném azért emlékeztetni a tisztelt szocialistákat, hogy 2002ig Magyarországon devizahitelekről nem nagyon vagy csak nagyon csekély számban beszélhettünk. 2002 után, ha úgy tetszik, 2002 és 2010 között, ha úgy tetszik, abban a bizonyos nyolc évben sz aporodtak el a devizahitelek ilyen nagy mennyiségben, mint ahogy annak a példáját láthattuk. Ezért nagyon furcsa, azt kell megint mondanom, hogy a szocialisták nemhogy nem tanultak a múltbéli hibáikból, ahelyett, hogy csendben, a fejüket lehajtva támogatná k az ilyen jellegű kezdeményezéseket, most is csak azt láthatjuk, hogy sokkal inkább a kritikákat tudják megfogalmazni. Szintén Tóth Bertalan említette meg, hogy négy évig nem tettünk semmit. Erre csak azt tudnám megkérdezni, hogy nyolc évig önök mit tette k, kedves szocialisták. Miért engedték, hogy egyáltalán idáig elfajuljon a dolog? A magáncsőd ügyével kapcsolatban az MSZP többször tett javaslatot korábban. Ezt is az MSZP vezérszónokától hallhattuk. Megint csak az a kérdésem, hogy 2002 és 2010 között mié rt nem hozták be az Országgyűlés elé, ha ezt ennyire fontosnak, szociálisan, társadalmilag, gazdaságilag fontos témának érezték. Tehát úgy beszélni valamiről, hogy előtte megvolt a lehetőségük ugyanazon a pályán focizva a labdát berúgni a kapuba, közben gy akorlatilag a labdát nemhogy nem vették át, nemhogy le sem kezelték, még csak felé sem néztek, akkor tulajdonképpen nem értem, hogy most miért példálóznak ilyen dolgokkal ellenzékből. Lehet, hogy a felelősség terhe kicsit ilyenkor kisebb. Z. Kárpát Dániel vezérszónok úr, képviselőtársam szavaira még néhány reagálást felírtam. Azt mondta a képviselő úr, hogy 185 forinton kellett volna elszámolni. (Z. Kárpát Dániel: Nem ezt mondtam!) Ön mondta, szó szerint jegyzeteltem. (Z. Kárpát Dániel: Rosszul jegyzetelt!) Az elszámoltatás révén körülbelül 190 forintos… - nem csak a forintosítást nézzük, a Jobbik itt téveszt, mert csak a forintosítást nézi. Az elszámolást is kell nézni. Ha mindent összeadunk, nyilván kisebbnagyobb eltérésekkel, körülbelül 190 forintos törl esztésnek minősül gyakorlatilag az a lehetőség, amivel törleszteni lehet a hiteleket. Annak idején, amikor ez a törvény elfogadásra került, pontosan a Fidesz frakcióvezetője, ha jól emlékszem, Rogán Antal egy sajtótájékoztatón több táblázaton keresztül hos szasan mutatta be, hogy körülbelül mit is jelent az eladósodott háztartások számára és milyen előnyöket jelent az elszámoltatás és a forintosítás együttvéve a háztartások számára. Ha már 185 forintos árfolyamról beszélünk, akkor tudok én ettől jobb árfolya mot is mondani. Számháborúba is belemehetünk. 2008 nyarán, amikor a válság kirobbant Magyarországon, ha jól emlékszem, 136, 138, 140 forintos svájcifrankárfolyam volt. A végtörlesztőket kár bántani azért, mert egyébként lehetőségük és módjuk volt 180 fori ntos árfolyamon (Z. Kárpát Dániel: Ki bántotta őket?) könnyíteni magukon és megszabadulni a hitel terhétől. Ők is mondhatták volna, hogy de mi meg 136 forinton szeretnénk visszatörleszteni. (Z. Kárpát Dániel: Ezt kellett volna mondani!) De ők 180 forinton törlesztettek vissza, és én nem találkoztam olyan végtörlesztővel, megmondom önnek őszintén, aki elégedetlen lett volna; lehet, hogy ön igen, de én nem. Mert legalább végre valamiféle megoldást kaptak erre vonatkozólag. (14.30)
