Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 13. hétfő (64. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2013. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott bizottsági jelentések vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
2311 Ezeket javasolom az önök figyelmébe. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Répássy Róbert, dr. Schiffer Andrá s és dr. Staudt Gábor tapsol.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretben kíváne még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Schiffer András frakcióvezető úrnak. (20.30) DR. SCHIFFER ANDRÁS ( LMP ): Köszönö m szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Alapvető Jogok Biztosa! Egyetlenegy témát, azt gondolom, érdemes ebben a nem teljesen meghatározható státusú vitában megemlíteni: 2013ról szól az alapvető jogok biztosának beszámolója. Ebben az évben tör tént a határainktól nem túl távol valami, ami mindenképpen az alapvető jogok biztosának, illetve a jövő nemzedékek jogaiért felelős helyettesének hatáskörébe tartozik. Ennek az évnek a vége felé Románián végigsöpört egy tiltakozáshullám a verespataki arany bányaberuházás ellen. Egy olyan aranybánya beruházásról beszélünk, amelynek megvalósításával egy északamerikai nyereségorientált vállalat hosszúhosszú ideje próbálkozik. Ciántechnológiás beruházásról van szó. Jelenleg az Európai Unióban nincs olyan köte lező érvényű szabály sajnos, az Áderféle EPhatározat ellenére, amely tiltaná a cianidos technológia használatát. Arról van szó, hogy ha ez a Rosia Montana nevű cég meg tudja valósítani a beruházást Romániában, akkor gyakorlatilag egy állandó veszélyhelyz etnek lenne kitéve a Tisza teljes vízgyűjtő területe, a teljes Kárpátmedence. A jövő nemzedékek jogaiért felelős állami személynek tehát alapvető kötelessége az, hogy jelezze a magyar kormány felé, hogy nem elégséges, amit az utóbbi években tett a verespa taki aranybányaberuházás megakadályozása érdekében, ki kellene használni valamennyi olyan lehetőséget, amelyet részben az Európai Unió, részben pedig az espooi egyezmény kínál. Arról van szó, hogy a 2000es tiszai ciánkatasztrófa vélhetően eltörpül azon v eszedelem mellett, ami egyébként a verespataki aranybányaberuházás megvalósulása esetén fenyegeti Magyarországot; nem beszélve arról, hogy a beruházás ráadásul a Kárpátmedence kulturális örökségét is fenyegeti. Akkor, ’13 vége felé úgy tűnt, hogy ez a ti ltakozáshullám megakasztja ennek az eléggé pofátlan kanadai cégnek a nyomulását, viszont az utóbbi egykét év román belpolitikai fejleményei arra mutatnak rá, hogy újult rohamra készülnek. Ebben az esetben fontos lenne az, ha Magyarországon lenne egy őrsze m, amely rendre figyelmezteti a magyar kormányt arra a kötelezettségére, ami terheli az egész Kárpátmedence életminőségének, a jövő generációk életfeltételeinek biztosítása miatt. Fel kell hívni például a magyar kormányt arra, hogy az Európai Unión belül járjon el annak érdekében, hogy az az európai parlamenti határozat, amely egyébként Áder János és Tőkés László kezdeményezésre került elfogadásra 2009ben, váljon kötelező érvényű normává az Európai Unión belül, és így akadályozzuk meg azt, hogy ilyen cége k, mint a Rosia Montana székhelyüktől távol gátlástalanul letarolhassák a természeti örökséget, gátlástalanul zabálhassák fel a természeti erőforrásokat. Ezzel összefüggésben viszont van még egy veszély, nevezetesen, hogy az Európa és Amerika közötti szaba dkereskedelmi tárgyalások odavezethetnek, hogy amennyiben erre az egyezményre Magyarország, a magyar miniszterelnök is rábólint, a jövőben az ilyen cégek, az ilyen globális nagyvállalatok még kártérítést is kérhetnek abban az esetben, ha egyegy nemzeti ko rmány vagy éppen az Európai Unió megtagadja tőlük azt, hogy a profit érdeke legyűrje az ott élő emberek érdekeit. (Zaj az MSZP padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Éppen ezért lenne fontos a jövőre nézve ebben az évben, hogy az ombudsman, ille tve a jövő nemzedékek jogaiért felelős helyettese tartsa rajta tekintetét a szabadkereskedelmi tárgyalásokon. Amennyiben sikerül a globális nagyvállalatok nyomulása a demokratikusan választott kormányokkal
