Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 13. hétfő (64. szám) - A Magyar Honvédségnek az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben való részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2276 nemzetközi együttműködésben katonákkal is részt vegyen. Mindig az volt a mondás, hogy maximum 150 fő záros határidőig, tehát 2017. december 31ig. Különböző okok miatt a pa rlamenti politikai erők hajlamosak voltak arra, hogy belpolitikai szempontok alapján mérlegeljék azt, hogy erre a felkérésre milyen választ adnak, tisztelet a kivételnek. Mi úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor az emberiesség elleni bűncselekmények elleni fel lépésről van szó, akkor ilyen megfontolás nehezen indokolható. Mi arra gondoltunk, hogy az összes mondvacsinált kifogás - ki írta alá a felkérő levelet, milyen meghatalmazás alapján, vajon a magyar közjegyzőnél letettee Obama elnök azt az iratot, amin iga zolja a CENTCOMnak az ezredese, hogy jogosult az amerikai kormány nevében beszélni, a CENTCOM ezredese aláírási címpéldányt tette mellé meg a sok egyéb badarság, ami szerintem méltatlan az egész témához , amivel a kedves szocialista képviselőtársak előh ozakodtak, mindez azt mutatja egyébként, hogy ahogy a történelemben már számtalanszor láttuk, az ilyen nemzetközi együttműködésben való részvételt a szocialisták maximálisan belpolitikai ügynek tekintik, és ebből vezetik le. Ebből a szempontból a Jobbik ál láspontja sokkal konzekvensebb, és úgy lehet egy mondatban összefoglalni, hogy amit az amerikaiak megfőztek maguknak, azt egyék is meg, és ehhez nekünk semmi közünk. Persze, lehet azt mondani vagy feltenni a kérdést, hogy vajon az emberiesség elleni bűncse lekmények esetén jogose ezt a kérdést feltenni, mert sokszor elmondtuk, hogy mi is számos fontos kérdést tudnánk feltenni az amerikai korábbi és a jelenlegi közelkeleti politikával kapcsolatban arra nézvést, hogy hányszor fordult az elő például, hogy az amerikaiak által kiképzett közelkeleti gerillák később egyébként a kiképzőjük ellen fordultak, és borítottak lángba egyébként egész országokat vagy országrészeket. De ezzel együtt most mégiscsak olyan kérdésről van szó, olyan értékek védelméről, ami egyéb ként egyetemleges és mindenki számára fontos, és azt a véleményünket hangoztattuk, hogy természetesen ezeket a kérdéseket meg kell vitatni. (17.50) De akkor, amikor a végső alapértékeinkről van szó, a civilizációs értékeink védelméről, mindenről, amit megf ogalmazunk és amiben hiszünk, az emberi méltóságról, az ember életéhez, méltóságához, vallásához, meggyőződéséhez, önazonosságához való jogáról, és hogy ez alapján senkit ne lehessen fizikailag fenyegetni, főleg nem úgy, ahogy azt az Iszlám Állam teszi, no s, ha ebben a helyzetben - ezt az ellenzéki képviselők közül is többen elmondták, teljesen jogosan - támogatják az előterjesztést, az nem a magyar kormánynak szól, hanem az ügynek. Szerintem ez a helyes, így kell hozzáállni, mert minden belpolitikai megfon tolás egyébként rendkívüli mértékben álságos ebben az ügyben. Mi azt gondoljuk, hogy ez végső soron egy katonai akció. Azt gondoljuk, hogy az a stratégiai alapgondolat, hogy az ott élő embereket kell kiképezni arra, hogy le tudják győzni ezt a szörnyeteget , alapvetően helyes. Sajnos nem áll módomban megosztani a képviselőkkel, csak arra szeretnék hivatkozni, hogy az együttműködés a kurd állammal és az iraki kormánnyal, a pesmerga harcosokkal olyan részletes ennek a stratégiai célnak a megvalósítása érdekébe n, hogy néha mármár a katonai akciók közvetlen sikerét is elnehezítő megfontolásokat is érvényesítenek, mert politikai értelemben semmilyen módon nem szeretnének abban a színben feltűnni, hogy ott bárki külföldi katona megszálló lehet, vagy bárki külföldi katona külföldi érdekeket véd és védelmez a helyiek ellenében. Sajnos az idevonatkozó konkrét információk bizalmasak, de engem is meghökkentett a bizottsági ülésen az, hogy ez milyen körültekintő, és mondom még egyszer, adott esetben a konkrét katonai cél okat elnehezítő körülményekre is figyelemmel kell lenni. De kétségtelen, hogy végre - sóhajthat fel az ember, megismerve a körülményeket - eszébe jutott a stratégiai tervezőknek, hogy nem elég önmagában a gyors katonai megoldás, hanem a katonai megoldást k övető politikai megoldásra is figyelni kell, különben úgy járunk, mint nagyon sok közelkeleti akció esetében, hogy a fegyveres konfliktust éppen meg lehet nyerni, csak éppen a békét nem, és a konszolidáció válik szinte lehetetlenné. Ez az akció nem ilyen, ezért különösen megfontolandó, hogy ezt a magyar parlament támogassa.
