Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 1. szerda (62. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - KEPLI LAJOS (Jobbik):
2109 felszólalásomn ak, mert különösen aktuális tavasszal és nyár elején, amikor az árvizek le szoktak vonulni a hazai folyókon az, hogy miért nem haladunk előrébb a vízgazdálkodási kérdésekben évről évre vagy évtizedről évtizedre, miért tartunk még mindig ott, hogy vízgazdál kodásról akkor beszélünk, amikor itt a baj, amikor árhullám van, árvíz van. Akkor a védekezés kapcsán mindenki hetekig beszél a vízgazdálkodásról, majd utána szépen elfelejtjük a témát, és marad a kármentés, az árvíz által bekövetkezett károk mentesítése. A vízgazdálkodás ennél jóval többet kellene hogy jelentsen. Nemcsak a vizek minél előbb történő levezetését a Kárpátmedencéből, hanem ennek ellenkezőjét, a vizek megtartását is végre napirenden kéne hogy tartsa a magyar vízügy, a magyar vízgazdálkodás. No de hogyan is tarthatná napirenden az az ágazat, amely különösen megsínylette az előző és a mostani Orbánkormányt, de az előző kormányokat is, hiszen a rendszerváltás óta csak lefelé épül a magyar vízgazdálkodás, a magyar vízügyi ágazat. A magyar vízügyi szakemberek egyre kevesebben vannak, pedig világhírű képzettségűek és képességűek a magyar vízügyi szakemberek, világszerte dolgoztak különböző vízügyi projekteken a rendszerváltás előtt is tucatjával magyar vízügyi mérnökök. Magyarországon is évszázadokig nagyon jó vízgazdálkodási szisztémák, rendszerek álltak fenn. Az utóbbi évtizedekben történhetett meg az, hogy ténylegesen nincs koncepció a vízgazdálkodás területén, hanem amikor aszály van és kellene a csapadék, kellene a víz, akkor csak állunk széttart ott kézzel, hogy nem esik az eső, nem tudunk a mezőgazdasági területekre vizet juttatni. Holott ez csak egy átfogó vízgazdálkodási stratégia kérdése volna, hiszen a valaha volt öntözőárkokat és vízelvezető árkokat azóta beszántották, betemették, Magyarorsz ág vízügyi, vízgazdálkodási rendszerét szétverték és tönkretették, holott egy édenkert lehetne a Kárpátmedence, hiszen rendkívül gazdag vizekben, ami nálunk most leginkább úgy jelentkezik, hogy időnként keresztülvonulnak az árvizek, vagy belvíz van, és ak kor áll a mezőgazdasági területeken a víz, időnként meg repedezik a föld, mert olyan szárazság van már hetek óta, hogy semmit nem tudunk tenni ellene. Ha ezeket a vizeket a nagyvizek levonulása alkalmával meg tudnánk tartani, tározni tudnánk őket, akkor ny ilvánvalóan egy teljesen más helyzettel állnánk szemben nyáron az aszályosabb időszakban, akár a termőföldek öntözése tekintetében, akár a hajózás tekintetében, mert a hazai folyóknál a hajózás is örök probléma az aszályos időszakban, hogy alacsony vízszin tnél hány hajó vagy uszály fog fennakadni a Dunán a különböző előre tudható pontokon, ahol alacsony a vízállás, és a fenéken, a sziklapadokon fennakadnak az uszályok, a hajók. Természetesen nem erősíti ez a magyarországi turizmust. Ma már volt szó arról, h ogy hajón mennyi turista érkezik hazánkba. És még számtalan olyan indok van, ami miatt Magyarországon a vízgazdálkodást végre a vízmegtartás felé kellene elmozdítani. Különböznek az álláspontok a különböző pártok és frakciók között, hogy ezt duzzasztással, a fokgazdálkodás helyreállításával vagy más módon kellenee megtenni. De asztalhoz kéne ülni, párbeszédet kellene folytatni, és végre el kellene indulni a cselekvés útján, mert ami jelen pillanatban van - ebben megegyeznek a vélemények , nem jó, hiszen ó riási károkat szenvedünk el időről időre az árhullámok levonulása nyomán, és óriási károkat szenvedünk el ugyancsak időről időre az aszály miatt a mezőgazdaságban, óriási terméskiesések következnek be, holott elvileg a vízben gazdag országok közé tartozunk . Legalábbis a folyóinkon átvonuló vízmennyiség tekintetében mindenképpen a leggazdagabb ország lehetnénk, az ivóvízkincsünk is, hála istennek, nagy mennyiségben és jó minőségben áll rendelkezésre, amíg tönkre nem tesszük, azonban átfogó vízgazdálkodási ko ncepció nélkül a víz világnapja környékén évekig még úgy állhatok fel a Magyar Országgyűlésben, hogyha nem teszünk valamit, hogy már megint jön az árvíz, és majd megint a kármentéssel kell foglalkoznunk, vagy majd megint jön utána néhány hétre az aszály, é s megint azért fájhat a fejünk, hogy mennyivel lesz drágább a kenyér a terméskiesés miatt. Ezen kellene közösen elgondolkodnunk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
