Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. április 1. szerda (62. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Gazdasági Versenyhivatal 2013. évi tevékenységéről és a Versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló; A Gazdasági Versenyhivatal 2013. évi tevékenys... - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
2052 meg akkor is, amikor tehetik a dolgukat, inkább azt mutatja, hogy nem annyira független szervezet között? Vane valamilyen tárgyalás, egye ztetés abban, hogy ne csak látszólag tudják ellátni ezeket a feladataikat? És még egy dologra szeretnék kitérni. Nagyon sokszor hallottam azt a mai napon érvként, hogy azért működik jól egy hatóság, mert jó sokat bírságol. Azért is érdekes ez, mert szárnyr a kaptak hírek, hogy a rendőrségnél is elő van írva, mennyit kell bírságolni. De ezzel nem akarok foglalkozni, mert nem tudom, hogy igaze. De mégis azt gondolom, hogy azért csak újra észre kellene vennünk, és térjünk vissza a saját jogállami gyökereinkhez , hogy a bírságolás, a büntetés nem lehet cél, nem lehet egy mérőeszköz. Az egy következmény lehet, képviselőtársaim. Következménye annak, hogy valaki szabálysértést követett el. Soha nem a mértéke az, ami visszatartó hatású, soha nem a mértéke az, ami vis szatartja a többieket attól, hogy hasonló cselekményeket elkövessenek, hanem az elmaradhatatlansága. És én ebben nem bízom. Ebben nem bízom akkor, amikor ekkora állami ráhatás van, amikor egy kormányrendelettel bármi alól ki lehet vonni egyébként egészen n agy piaci szegmenst lefedő bármilyen, egyébként alapvetően jól jövedelmező és jó, biztos profittal kecsegtető cégeket. Ez a fajta bírságolási gyakorlat - és arra kérek mindenkit, hogy legalább magunknak ismerjük el, legalább magunknak ne hazudjunk - nem a fokmérője annak, hogy jól működike egy hivatal. Ez annak a fokmérője, hogy az állam mekkora beavatkozást enged, urambocsá’, rendel el. De inkább csak kérdezni merem, hogy vane ilyen, és hogyan mérték meg, mekkora visszatartó ereje volt ennek az elmúlt id őszakban. Abban az időszakban is akár, amit a beszámoló tárgyal. De nyilvánvalóan elnök úr képben van a beszámoló tárgyalása utáni időszakban is, hiszen, ahogyan Schiffer képviselőtársunk erre felhívta a figyelmet, azért eléggé nagy intervallumot ölelünk m ost föl, hiszen ez egy 2013as beszámoló, míg most 2015 áprilisa van. Amit többen hangsúlyoztak, arra ugyancsak föl szeretném hívni én is még egyszer a figyelmet, és kérném akár elnök úr, akár államtitkár úr válaszát is ezekben az ü gyekben. Persze baj, hogy ilyenkor nem tudunk egymásra reagálni, mert önök nem vesznek részt a vitában, hanem csak a vita végén fognak majd egy összefoglalót mondani. De én bátorítanék mindenkit, hogy vitázzunk, bár sajnos ettől a gyakorlattól nem nagyon a kar eltekinteni senki sem, hogy inkább csak a vita végén mondjanak majd egy összefoglalót. A túlságosan kiszámítható piaci versenyszabályok kapcsán, ez alatt azt értem, amit itt többen diagnózisként is fölállítottunk, hogy az esetek döntő százalékában lehe tett tudni, hogy a nagy állami beruházásoknak ki lesz majd a győztese: tetteke, teszneke ajánlásokat, javaslatokat, bírálatokat fogalmaze meg a Versenyhivatal? És ezt most úgy értem, hogy tartalmiakat, tehát ne csak pro forma tartsuk be a szabályokat, h ogy bele van írva, hogy… Nemcsak a Közgépet lehetne itt mondani, a miniszterelnök veje most már lassan az összes várost ki fogja világítani, mármint hogy ő cseréli ki a közvilágító lámpatesteket. (11.10) Sokszor felvetődik a kérdés, hogy az pályázik, aki a pályázatot kiírja, tanácsot ad. Ilyen kérdések merülnek fel, és ezekre, ugye, egyikre sem kapunk megfelelő választ, pedig úgy gondoljuk, hogy ha vannak olyan hatóságok, amelyeknek erre figyelmet kéne fordítaniuk, akkor joggal várhatjuk ezeket a válaszokat . Vane ekkora állami beavatkozás, hogy ezeket nem vizsgálja a Gazdasági Versenyhivatal az erőfölénnyel visszaélés kapcsán? Akár az állami kapcsolatokkal való erőfölénnyel való visszaélés kapcsán teszneke valamit, vagy mit tesznek? Sajnos, látjuk a gyakor latot. Látjuk a gyakorlatot, hogy nagyon sok olyan cég, társaság nem azzal kerül gazdasági erőfölénybe, hogy a képességei, a kapacitásai akkorák és olyan mértékben képesek növekedni, hogy ezzel elfoglal egy olyan piaci szeletet, amekkorára képes. Nem, azt látjuk, hogy akár a törvények módosításával, akár állami monopóliumba vétellel, majd koncesszióba adással kerülnek kormány közeli, Fidesz közeli cégek olyan helyzetbe, amilyet egyébként a saját képességei és a saját kapacitásai nem indokolnának.
