Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám) - A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DEMETER MÁRTA (MSZP):
1959 Lehet, hogy ez néhány esetben fog megtörténni, de azért, ahogy elmondtam, amikor alkotunk egy jogszabályt, minden esetkörre próbáljunk meg felkészülni, ne csak az optimális, szép dolgokat írjuk le a törvényben. Úgy is fogalmazhat nék, hogy ha csak a HM érdekét néznénk, és csak a honvédségi szempontot néznénk, akkor ebben van logika, miniszter úr. De ha az adott emberek életpályáját és mondjuk, egy közszolgálatban betöltött életpályát, és a közszolgálatba itt mindent beleértek, a ho nvédséget, az állami szektort, akár még az önkormányzatokat is, akkor lesz három hónap, amikor kiszolgáltatott érzésük lesz ezeknek az embereknek. Bízunk benne, hogy azért tömegesen nem találkozunk olyannal, hogy ez visszaélésekre adhatna okot vagy visszaé léseket láthatunk. Ezt is el kellett mondani itt, az Országgyűlés előtt. Természetesen az idő fogja megmutatni, hogy igazunk lesze ebben, vagy a gyakorlatban ezek az esetek nem fognak előfordulni. (18.40) Ezeket szerettem volna elmondani, miniszter úr, és a válaszában nagyon várom, hogy nyugtasson meg, vagy adjon választ ezekre a feltett kérdésekre. És ahogy Mirkóczki képviselőtársam mondta, azért értékeljük a jó irányba tett lépéseket, értékeljük az erőfes zítéseket is. Tudjuk azt, hogy a pénz mindig kevés, de ezekben az esetekben, amit felhoztunk, nem jó, hogyha néhol túlszalad a kés, és ezzel adott esetben a jó intézkedéseket is egy kicsit lerontjuk. Köszönöm szépen, elnök úr. Ennyit szerettem volna mondan i. (Dr. Lukács László György tapsol.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Demeter Márta képviselő asszony, MSZPképviselőcsoport. Megadom a szót. DEMETER MÁRTA ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képvis előtársaim! Pár mondatot szeretnék még hozzáfűzni a törvényjavaslathoz eddig elhangzott észrevételeimhez. Egyértelmű, hogy egyetlen törvényt sem vizsgálhatunk önmagában anélkül, hogy ne látnánk azt a környezetet, amiben megvalósul. Látjuk azt, hogy az elmú lt években történelmi mélypontra csökkent a Magyar Honvédség költségvetése, és az, amit képviselőtársam megfogalmazott, a GDP 2 százaléka, az egy nagyon támogatandó cél lenne. Én azt gondolom, hogy az, hogyha megvalósítható fél éven belül rendkívüli tartal ékból vagy a következő évi költségvetésben január 1jétől az, hogy a tervezett GDPnek legalább az 1 százaléka legyen a Magyar Honvédség költségvetése, akkor már az egy előrelépés lenne. És bár nem orvosolná azt a hatalmas leépítést és 250 milliárd forinto t, amit az elmúlt öt évben kivont az Orbánkormány a Magyar Honvédség költségvetéséből, ezzel egyébként évtizedekre meghatározva a fejlesztési lehetőségeket és a kilátásokat, tehát azt gondolom, hogy nyilván ezt ellensúlyozni nem tudja ez a javaslatunk, de az egész biztos, hogy a kormány szándékát azért példázná, hogy ténylegesen egyébként a biztonság mennyit számít a kormánynak. Hiszen egyértelmű, hogy szövetségi rendszerben gondolkodunk, sokat beszélünk egy 5. cikkelyről, egy kollektív védelemről, az előt te párral lévő cikkelyről kevésbé, ami a nemzeti haderőknek a fenntartásáról, fejlesztéséről szól, hiszen minden szövetségi rendszer egyébként annyira tud erős lenni, amennyire a leggyengébb láncszeme, és nyilván alapvető érdekünk mind Magyarországnak, min d a szövetségi rendszernek, hogy minél hatékonyabban működjön és fejlődjön a magyar haderő. Ennél a pontnál kanyarodnék vissza azokra a sajtóhírekre, amit egyébként írásban meg is kérdeztem miniszter úrtól, úgyhogy nem kétlem, hogy írásban is meg fogom rá kapni a választ, hogy igaze, hogy egyébként a vadászpilótáknak közel egyharmada azt fontolgatja, hogy elhagyná a Magyar Honvédség állományát. Az is olvasható a cikkben, hogy hiába az ígért illetményemelés, ami, még egyszer hangsúlyozom, nagyon üdvözlendő és dicséretes dolog, és mindenképpen szükséges, hogy megvalósuljon, de, amint említettem, a megbecsülésnek, ugye, több lába kell működjön ahhoz,
