Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám) - A Magyar Honvédségnek az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben való részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
1933 vödör víz kell. Mert az nem segítség, hanem egy álságos magatartás, mert egyébként mondják azt, hogy nem, nem hajlandók ebben részt venni, mert szavakban gyönyörű, érzelmekben fantasztikus, szóvirágokért sose mentek a szomszédba, de egyébként amikor tenni kell, akkor nem vagyunk hajlandók tenn i semmit. Ez már most többször kiderült Demeter Márta hozzászólásából is, mert egészen kicsinyes, belpolitikára vonatkozó, szűk pártpolitikai érdekeik vannak, amelyeknek a centrumában az van, hogy bármi, amit a Fideszkormány csinál, az rossz, és mindenmi nden létező eszközt megragadunk annak érdekében, hogy ez ellen küzdjünk; ha a nemzet érdekében áll, ha nem, de ez teljesen lényegtelen önöknek. Én azt gondolom, lehet ilyen álláspontot képviselni; pontosan azért áll a Szocialista Párt megítélése a magyar k özvéleményben úgy, ahogy áll, mert ezt a politikát képviselik. Én azt gondolom, egy olyan ügyben, mint az Iszlám Állam elleni fellépés - ahol tényleg nem arról van szó, hogy pártpolitikai szempontokat kéne érvényesíteni, hanem azt kéne megfontolni, hogy va lóban a nemzetközi közösség tétlenül nézhetie egy olyan szervezet tevékenységét, amely minden létező, általunk egyébként tényleg egyetemesnek vélt közös érték ellen fellép , ebben a koalícióban az iszlám vallású és meggyőződésű országoktól a demokráciáko n át a királyságokig mindenki részt vesz vagy rendkívül sokan részt vesznek; a többség nem azon az alapon, hogy valamifajta belpolitikai megfontolás húzódik mögötte, hanem igenis azon az alapon, hogy nem lehet azt eltűrni, amit az Iszlám Állam képvisel. Az egyetemes emberi értékek elleni olyan támadás ez - beleértve a kereszténységet, az iszlámot, a humánumot , amit ha a mai XXI. századi világban szó nélkül el lehet tűrni, akkor kérem szépen, rendkívül szomorú következtetéseket vonhat le mindenki magának. Ahogy egyébként annak idején a nemzetközi közösség fellépett egy hutu – tuszi konfliktusban, ahogy egyébként a délszláv államok polgárháborújába beavatkozott a nemzetközi közösség, mert nem lehetett azt tétlenül nézni, ami népirtás történik a délszláv államo k esetében. Én azt gondolom, hogy hasonló a helyzet. És kedves Demeter Márta! Önnek nincsen igaza, hiszen a Fideszkormány alatt a katonai missziók éppúgy folytak a legkülönbözőbb térségeiben a világnak, Afganisztánban, Koszovóban, Cipruson. Nem olyan rége n tárgyaltuk a honvédelmi miniszter úr beszámolóját a tavalyi év katonai szerepvállalásairól, ahol ön volt az MSZP szónoka. Ezek után azt mondani, hogy egyébként mi nem teszünk és nem veszünk részt a terrorizmus elleni küzdelemben, szerintem olyan arcátlan , sőt nyugodtan mondhatom, arcpirító hazugság, amire kevés példa van, hiszen egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy ebben részt veszünk. Még egyszer, két dolgot mondhatnak: igen, nem. Azt nem mondhatják, hogy igen, de mi nem így akarjuk, mert egyébként a kat onai együttműködésben úgy akarunk részt venni, hogy mi azt eldöntjük, hogy hogyan, és ne egy központi vezérlés határozza meg, hogy kinek mi a feladata. Ez teljes mértékben nonszensz, aki ezt állítja, az nyilvánvalóan csak akarja leplezni, hogy nem akar rés zt venni, csak nem meri kimondani, hogy márpedig azért, mert belpolitikai számításaink vannak, és semmi módon nem akarunk ebben részt venni, mert egyébként ilyen értelemben, amikor beszélni kell a parlamentben, akkor gyönyörűek a szóvirágok a humánumról me g az emberi értékekről meg mindenféle dologról, de amikor tenni kell valamit, akkor rögtön kihúzzuk magunkat ez alól. Én azt gondolom, itt bújik ki a szög a zsákból. És tisztelt Parlament! Rengeteg olyan dolog van, amit az ember úgy tesz meg, hogy nem felt étlenül az az első kérdése, hogy hol jó ez nekem, mit nyerek én ebből, miért áll ez érdekemben. Megállunk egy balesetnél. Hol jó az nekem, hogy segítsek? Nem jó, az időm elmegy, összevérezem a ruhámat, még utána tanúként rángatnak a hatósági tárgyalásokon, mégis megállok; már aki megáll, mi szeretnénk megállni. És nemcsak arról beszélünk, hogy a társadalmi szolidaritás milyen gyenge, az emberek hogy elmennek egymás mellett, hanem meg kell állni akkor, amikor ott fekszik a földön az ember; akkor nem át kell lépni, hanem meg kell állni, ha komoly dolog. Minden más esetben csak szóvirágok vannak, minden más esetben csak szóvirágok vannak.
