Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám) - A magyar védőnők napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1884 Természetesen megemlékezve arról, hogy a csecsemőhalandósággal Magyarországon regionális szinten azért még mindig vannak kihívások. Sajnos ÉszakkeletMagyarországon, BorsodAbaújZemplén megyében még mindig komoly kihívás, illetve SzabolcsSzatm árBereg megyében is a magas szintű csecsemőhalandóság. Ezt nem csak a védőnők, sőt igazából nem a védőnők rovására kell írni, tehát nem az ő felelősségük, ez egy komplex, rendszerszintű és társadalmi, szociális, szociokulturális probléma ezekben a régiókb an. Továbbá vitathatatlan az is, hogy a védőnői szolgálat hungarikum volta az összegyűjtött tapasztalatok alapján is indokolt, és - ez már elhangzott - széles e világon fülébe jutott mindenkinek, és a világ minden tájáról idejárnak vizsgálni a Magyar Védőn ői Szolgálatot. Pontosan ez bizonyítja, hogy ez egy hungarikum. Úgy gondolom, ha lehet még valamit hozzátenni, az az, hogy ezt az emléknapot létrehozzuk, illetve kinyilvánítjuk. Ezáltal egy új lépést tehetünk a hungarikummá minősítés érdekében, ami talán a z utóbbi időben egy kicsit lelassulni látszott. De minden elismerésre szükség van, visszatérve az eredeti kiindulási ponthoz, ami bármely egészségügyi szakmának elismerést mutat, illetve bármely egészségügyi szakmában dolgozók elismerését méltatja. Így nag yon fontos a jelenlegi nap is, mint ahogy egyébként a magyar ápolók napja is az volt, annak közjogi elismerése is. Talán azonban érdemes arra felhívni a figyelmet, ha már emléknapoknál tartunk, hogy veszélyeket rejt magában az, ha az emléknapokat elaprózzu k, és minden egyes egészségügyi dolgozónak külön emléknapot állítunk. Talán érdemes koncepcionálisan meghatározni, hogy melyek azok a sarokkövek, amelyeket követni lehet. Természetesen a magyar védőnők centenáriuma különös indokot és okot adott arra, hogy ebben az évben a rájuk vonatkozó emléknapot mégis közjogi elismerés szintjére emeljük. Azonban mindenképpen fontos azt is tudni, hogy míg az egészségügyi dolgozók, például ápolók 60 ezer fős létszámmal vannak képviseltetve, addig 40004030 közé tehető azok nak a védőnőknek a száma, akik most elismerésben fognak részesülni. Természetesen ezzel nem vitatom el az emléknap fontosságát, csak felhívom a figyelmet arra, hogy bizony lennének még olyan egészségügyi dolgozók, akik szintén hasonló közjogi elismerésben, úgymond erkölcsi elismerésben kellene hogy részesüljenek. Bocsánat, hogy kritikákat fogalmazok meg, de úgy gondolom, ha egyszer egy vitanap alkalmával, bocsánat, egy határozati javaslat vitája alkalmával előkerül a védőnők szerepe, az egész problémaköre, az ember tartozik szakmai igényességgel, és tartozik a szakma felé is olyan kötelezettséggel, hogy a problémás esetekre, gócpontokra felhívja a figyelmet; emellett pedig olyan kritikai megjegyzéseket tegyen, amelyekkel egyrészt a szakmának előrehaladást, e lőremutatást képes majd nyújtani, és amellyel felhívja a szakmában jelenleg aktuális problémákra adott esetben államtitkár úr, de a törvényhozás figyelmét is. Hiszen mi vagyunk azok, akik ezeket az anomáliákat, ezeket a hiányosságokat, veszélyhelyzeteket m eg tudjuk szüntetni. Így hát az egyiket már említettem; ez az emléknapok sora volt. Itt ugye, azt mégis megfontolásra javaslom, majd át kell gondolni azt, hogy mely egészségügyi dolgozókat milyen módon tudunk hasonló megbecsülésben vagy elismerésben részes íteni. El kell talán kerülni azt, hogy nagyon szétaprózódott emléknapok jöjjenek létre, hiszen ezzel egyrészt egy rosszabb társadalmi üzenetet is közvetítünk. És valóban, ahogy Hoffmann Rózsa is mondta, elképzelhető, hogy csak egy napot fog a közvélemény v agy a nyilvánosság is erre a napra szánni, és a maradék háromszázhatvanjóegypár napon nem fogja olyan volumenben megbecsülni a védőnői hálózatot vagy adott esetben az egyéb egészségügyi dolgozókat. Más aktuális kihívásokkal is meg kell küzdeni, szembe kel l nézni. Az egyik ilyen aktuális kihívás egy kicsit régebbi és talán már oldódóban lévő, ez a 2013as szelektív béremelés fiaskója volt. Ez csak azért érdekes, mert gyakorlatilag változatlan kormány van kormányon, és az egészségügyi államtitkársági azért r észben hasonló elveket, illetve irányvonalat próbál képviselni, ami korábban elkezdődött az egészségügyben. Így hát mindenképpen okulnunk kell abból a 2013as szelektív béremelésből, ami egészen odáig fajult, hogy a védőnők az Alkotmánybírósághoz fordultak saját, egyébként körülbelül féléves csúszásban lévő béremelésükkel kapcsolatban.
