Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 31. kedd (61. szám) - A magyar védőnők napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1882 A Magyar Szocialista Párt is természetesen támogatja a kezdeményezést, és igennel fogunk szavazni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.) ELNÖK : Nagyon szépen köszönöm. A következő vezérszó nok Hoffmann Rózsa képviselő asszony, a KDNP vezérszónoka. Parancsoljon! DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ritka örömteli pillanatai a parlamenti munkának az olyanok, mint amilyeneket most is átélünk, amikor felkészült szónokok egy olyan hivatás képviselőinek a munkáját méltatják, ellentmondás nélkül, akik száz év óta vagy még régebb óta nagyon sokat tesznek azért, hogy a magyar társadalom boldog, egészséges c saládokat mondhasson magáénak minél nagyobb számban. Az előttem szólók gyakorlatilag kimerítették a témát, ezért úgy döntöttem, hogy az előre leírt szövegemtől eltérve inkább csak néhány kiemelést teszek, részben természetesen megismétlem azokat, amiket az előttem szólók mondtak. Kovács József képviselőtársam, aki, ha jól tudom, civilben orvos, nagyon szépen összefoglalta a védőnői hivatás és a védőnői szakma történeti és szakmai oldalát. Azért hangsúlyoztam, hogy orvos, mert ez is azt mutatja, hogy itt oly an munkatársakról van szó, akik számára az egészséges csecsemők, az egészséges család mind olyan cél, amelynek az életüket szentelték. De a két Ildikó keresztnevű képviselőtársam is nagyon sokat hozzátett ezekhez a felszólalásokhoz. Ritka dolog az, hogy il yen egyetértés van a parlamenti pártok között egyegy hivatás megítélésében. Ez is azt mutatja, hogy a védőnők, akik az egészségügynek, a családvédelemnek csendes, nem reflektorfényben szereplő munkatársai, régóta nagy közmegelégedésre végzik munkájukat. M indazonáltal szeretném kiemelni, hogy a legfontosabb feladatban talán láthatatlanul, talán mérhetetlenül, de mégis nagyon sokat tesznek, ez pedig a családok egészségének a védelme, a megszületett kis csecsemő egészségének a gondozása. Bizonyára sokan átélt ük szülőként azokat a pillanatokat, amikor egyegy kiütés, egyegy hasfájás, egyegy betegségtünet miatt nem akartuk orvoshoz vinni a gyermeket, de a védőnő ott volt, segített, a tanácsával ellátott bennünket. A hangsúly a tanácson van. A tanácsadásnak leg alább két szereplője kell legyen, az egyik, aki a tanácsot adja, a másik, aki elfogadja. Ezért nagyon fontos, hogy az ország nyilvánossága időről időre szembesüljön a védőnők munkájával, nyitott legyen a tanácsok elfogadására, mert a védőnők csak akkor tud ják a munkájukat eredményesen végezni. És hogy a tanácsot nem készületlenül adják, hanem komoly szakértelemmel, arra biztosíték az, hogy Magyarországon felsőfokú végzettséghez kötött immár a védőnői hivatás, ezáltal váltak az orvosoknak és az egészségügy t öbbi dolgozójának valódi munkatársaivá. Büszkék lehetünk arra, hogy ismét egy olyan hungarikummal állunk szemben, amelynek százéves története van, amely Európában ha nem is teljesen egyedülálló, de az itt kialakult módszereket illetően mégiscsak egyedüláll ó, és amelyet sok külföldi ország egészségügyi szakemberei előszeretettel tanulmányoznak nálunk, és viszik tovább a jó példát. Jó tudni, hogy a magyar állam és a magyar kormány mellette áll ennek a hivatásnak, és erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a védőnői munka tovább erősödjék és gyarapodjék. Ezt hallhattuk Zombor Gábor államtitkár úr szavaiból is. Megemlíteném még azt, hogy miközben a közéletünket nem örömteli módon sajnos át- és átszövik a különböző szakmákban elkövetett vagy megtörtént botrány os események negatív árnyoldalai, addig én nem emlékszem arra, hogy az elmúlt évtizedekben a védőnői tevékenységben olyan botrány, probléma adódott volna, amely ennek a hivatásnak a fellazulását mutatta volna.
