Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 30. hétfő (60. szám) - A Budapesten megrendezendő Úszó-, Vízilabda-, Műugró, Műúszó és Nyíltvízi Világbajnokság megvalósításához szükséges létesítményfejlesztésről szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
1790 (20.10) A törvényjavaslat áttanulmányozása ut án arra a megállapításra jutottam, hogy azért van szükség az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadására, mert a jelenleg hatályos jogrendszerünk nem teszi lehetővé azt, hogy a hazánk számára oly fontos nemzetközi hírnevünk és elismertségünk szempontjából kiemelkedő jelentőségű esemény megrendezéséhez a szükséges lépéseket megtegyük. A törvényjavaslat arról rendelkezik, hogy a szükséges beruházások megvalósítása elől a bürokratikus akadályokat elhárítsa, a tervezett beruházást az egyéb beruházásokra, így az egyes magyar vállalkozások és magánemberek beruházásaira vonatkozó szabályok és korlátok hatálya alól kivonja. A javaslat oldalakon keresztül sorolja, hogy mely építési, tűzrendészeti, vízügyi vagy éppen közterülethasználati szabályok nem vonatkoznak a b eruházásra. Részletesen rendelkezik arról a javaslat, hogy az egyébként szükséges hozzájárulásokat, engedélyeket az illetékes hatóságok szinte azonnal kötelesek megadni, kizárva ezzel a hozzájuk benyújtott kérelmek tartalmi értékelését, illetve kizárva ezz el az eljáró hatóságok érdemi eljárását. A hatóságok döntési és mérlegelési jogának csorbítása, az ügyintézési határidők irreális mértékűre történő lerövidítése, valamint az ellenőrzési jogosultságok részleges kizárása gyakorlatilag statisztaszerepre kárho ztatja mindazokat, akik egyébként a jogszabály erejénél fogva felelősek lennének egy tervezett beruházás megfelelőségéért. A javaslatba foglalt beruházásért egyetlen személy lesz felelős, aki tevékenysége során nincs kötve a mindenki másra vonatkozó szabál yok többségéhez; a javaslat a beruházást gyakorlatilag a hatályos magyar jogrend felett álló projektté kívánja tenni. Nem is lenne ezzel egyébként probléma, hogyha egyébként is Magyarországon gördülékenyen működnének és gördülékenyen mennének ezek az eljár ási folyamatok más esetekben is. De azt kell tapasztalnunk, hogy ez még nagyobb kontrasztot ad ezen projekt között és azon projektek között, amiket bárkinek meg kellene valósítania. És felmerül a kérdés, hogy vajon miért szükséges a beruházást oly sok szab ály alól kivonni. Hát azért, mert rövid az idő, és a magyar szabályok ezt nem tennék lehetővé. És vajon tényleg nem lehetséges a megvalósításhoz szükséges engedélyezési és beszerzési eljárásokat ennyi idő alatt lefolytatni? És azt kell mondanunk, hogy sajn os ki kell jelenteni, hogy normális ügyintézésre nincs elég idő. Ha a vb biztonságos megrendezését vesszük figyelembe, akkor egy normális ügyintézési menetben valóban egyáltalán nem lenne erre idő. Viszont ha az engedélyezéssel és a beszerzéssel kapcsolato s eljárásaink - és ez rámutat erre az egészre - ennyire bonyolultak és vontatottak, akkor miért nem változtatjuk meg azokat is, vagy miért nem gondolkozunk el azon, hogy esetleg valamikor változtatni kellene rajta, hogy ne csak ezen egyetlen projekt esetéb en menjenek gördülékenyen a folyamatok. Ezekre a kérdésekre természetesen sem a törvényjavaslatban, sem az előterjesztők által hozzáfűzött indoklásban nem találunk választ. Ezek a kérdések azonban valamennyi, beruházni, építeni, tenni akaró magyar emberben megfogalmazódnak. Utalnék miniszterelnök úr 2010ben tett azon kijelentésére, miszerint Magyarország egy akadálypálya a hivatali útvesztők és a burjánzó bürokrácia miatt. Valóban, a helyzet azóta mit sem változott, ezért szükséges most nekünk, országgyűlé si képviselőknek egyedi ügyben döntést hoznunk. Az egyedi döntésünk, amellyel mintegy varázsütésre eltávolítjuk a bürokratikus akadályokat a tervezett beruházás megvalósítása elől, nem oldja meg azt a helyzetet, hogy Magyarország továbbra is egy akadálypál ya marad mindenki más számára. A rendszerszintű problémákat egyedi döntéssel megoldani nem lehet, az előkészítetlen egyedi döntések csak tovább rontják a kialakult helyzetet azzal, hogy azt a képzetet táplálják az állampolgárokban, hogy a hatályos szabályo k csak tájékoztatásul szolgálnak, azok gyakorlatilag egy tollvonással áthághatók, semmisnek tekinthetők. Ez a tendencia azon túl, hogy szomorú, rendkívül kártékony is a nemzet szempontjából. A törvényjavaslat által megoldani kívánt problémára visszatérve, a javaslattal szemben kritikaként fogalmazható meg, hogy nem tartalmaz garanciális elemeket arra vonatkozóan, hogy a
